6. Én még mindig szeretlek

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen sokára hozok új részt, de egyáltalán nem volt kedvem írni. Igazából nagyon ötletem sem volt, hogy pontosan mit is kéne írnom. Na, de most itt van. Remélem tetszik! :) Ne felejtsetek el kommentelni. xx

Másnap reggel, amikor kinyitottam a szememet, egy gyönyörű szempárba bámultam.

- Zayn! - Pattantam fel hirtelen. - Mi történt tegnap? - Kérdeztem rémülten, amikor végigbámultam rajta, majd magamon. Mindketten ruhában voltunk. Ez megnyugtatott.
- Nem történt semmi. - Mondta ki azt a mondatot, amit abban a pillanatban akartam hallani. - Elképesztő, hogy te kábán is ellen tudsz állni nekem. - Mosolygott rám.

- Elképesztő? Mindenki elképesztőnek tart.

- És ez rossz?

- Nem feltétlenül. - Elgondolkodtam. - Alle?

- Lent van. Ne aggódj, segítettem neki elpakolni.

- Uhh, tényleg. Az üvegek. - Pattantam fel hirtelen.
- Mondom, hogy kipofoztuk a lakást. Rend van. Minden csillog-villog. - Ugrott elém, még mielőtt kimentem volna az ajtón.
- És neki mit mondtál? - Kérdeztem, miközben nagyokat pislogtam. Vágyat éreztem arra, hogy ajkaimat az övéire tapasszam. Ezért beleharaptam a számba, és vártam a választ.
- Mindent elmondtam neki.
- És nem akadt ki?
- Nem. Azt mondta, hogy már megszokta, hogy te mindig hülyeségeket csinálsz. - Erre elnevettem magam. - Azaz talán mégis kiakadt egy kicsit. Ordibált velem egy sort, de aztán lenyugodott.
- De, ami történt, az nem csak a te hibád. Nem rajtad kellett volna levezetnie a feszültségét. - Rontottam ki az ajtón, mint egy őrült. De, amikor a nappaliba értem, megtorpantam. A One Direction többi 4 tagja ült a kanapén, és Alle nővéremmel ökörködtek. Hallották a dörömbölésemet, amíg végig mentem a folyosón, és minden szempár rám szegeződött. Utáltam ezt.
- Szi-sziasztok! - Nyögtem ki nagy nehezen. Borzalmasan nézhettem ki. A hajam tiszta kóc volt, a szemem meg karikás. Ezt abból tudtam meg, hogy a falon lévő tükör "rám bámult". Mint egy hajléktalan, komolyan.
- Szia Jenna! - Ugrott a nyakamba Nialler. Olyan kis aranyos volt. Tökéletesen illett Alle-hez. A két idióta, életvidám kis köcsög. Természetesen jó értelemben. Alig akart elengedni, de Louis lehámozta rólam, aztán a kis szőkeség visszapattant a nővérem mellé a kanapéra.
- Jó reggelt. - Karolt át Lou, Liam, majd végül Harry is így tett. Harold arcán egy hamis mosolyt véltem felfedezni.
- Ha megbocsájtotok, én elmegyek és rendbe teszem magam. - Mutattam a fürdőre.
- Persze. - Bólintottak mind egyszerre.

Fél óra készülődés után végre kimerészkedtem, de addigra már a társaság fele elment.
- Hát a többiek? - Néztem Zayn-re, majd Harry-re.
- Louis-nak találkozója van Eleanorral, Liam-nek Danielle-l, Niall meg Alle-vel lépett le. - Magyarázta unottan Zayn.
- És Ti? Miért maradtatok? - Oké, ez lehet, hogy egy kicsit undok kérdés volt.
- Mert meg kell beszélnünk a dolgokat. - Folytatta Malik.
- Miféle dolgokat?
- Ülj le! - Fogta meg a kezem az imént említett személy, amire Hazza egy szúró pillantást vetett ránk. Azután leültem, és vártam, hogy végre valamelyikőjük megszólaljon. Úgy tűnt, hogy Harry egyáltalán nem volt beszédes kedvében, így hát ismét Zayn-re néztem.
- Harry féltékeny. - Bökte ki végül.
- Mi? Én nem vagyok az! - Ütött Harold Zayn mellkasába.
- Áúú! Te hülye! Én segíteni próbálok. - Lökte odébb magától.
- Azért szúrja a szemed, ha együtt látsz minket? - Kérdeztem. - De hát mi közöttünk nincs semmi. Nem is történt semmi, és nem is fog.
- Nem fog! - Vágott mondandómba Zayn. - Szeretem Perrie-t. És bocsánatot fogok kérni Tőle. - Fordult Hazza felé.
- De értsétek már meg, hogy én nem vagyok féltékeny. Nem is értem, hogy miért mentem bele ebbe a beszélgetésbe. Én csak vissza akarom kapni a régi barátomat.
- Harry. Mi nem barátként váltunk el.
- Tudom. És Jenna! Hidd el, hogy én tényleg szerettelek. Őszintén. - Fogta két tenyere közé a kezeimet. Fel sem tűnt, hogy Zayn lelépett.
- Harold, én elhiszem. Nekem is őszinte minden érzésem veled kapcsolatban. - Potyogtak szememből a krokodilkönnyek.
- Várj! Te jelen időben beszélsz. - Pislogott nagyokat.
- Még mindig szeretlek. - Suttogtam.

5. Hazugságok

Sziasztok! Nagyon örülök a pozitív visszajelzéseknek, de ne felejtsetek el ehhez a részhez is biggyeszteni véleményt. Nagyon örülnék neki. :)

Leona. xx

Gyorsan magamra kaptam a pulóvert, és utánamentem.
- Harry Styles! Beszélnünk kell! - Ordítottam utána.
- Ugyan, miről?
- Oh, nagyon is sok mindenről. Már rég meg kellett volna beszélnünk a dolgokat. - Amikor utolértem, egyenesen az arcába kiabáltam ezeket a mondatokat.
- Jól van. - Egyezett bele egy kis hatásszünet után. Olyan közel volt hozzám. Teste már súrolta az én testemet. Rossz érzés futott át rajtam. - Gyere be az én szobámba. - Fogta meg a karomat, majd behúzott.
- Elment a csaj? - Kérdeztem, miután leültem az ágyra.
- Mi? Milyen csaj? - Értetlenkedett.
- Jaj, ne játszd meg magad! - Nevettem. - Nem régiben benyitottam hozzád, és láttam, hogy nem vagy egyedül.
- Te kémkedsz utánam?
- Dehogyis. Csak éppen egy tiszta pulóvert szerettem volna kérni tőled. Vagy azt mondod, hogy hallucináltam? Sajnálom, de most nem téptem be. - Vigyorogtam ismét.
- Jenna! Te nagyon megváltoztál. - Jött közelebb hozzám. Arcáról meglepettséget és szörnyülködést olvastam le.
- Ugyan, kérlek! - Dőltem hátra az ágyon. - Én is megváltoztam. Ahogyan Te is. Tudod, az emberek változnak, Harold. Egy ideje nem láttuk egymást, és most hirtelen újra találkoztunk. Ez a találkozás nagyon sok emléket zúdított ránk. Azt hisszük, hogy ismerjük a másikat, annyi év barátság után. De nem. Ha életünk egyik fontos szakaszán nem is törődtünk a másikkal, akkor nem.
- Nézd, Jen'. - Fogta meg a kezemet. - Én borzasztóan sajnálom, hogy pont akkor nem voltam veled, amikor a szüleid meghaltak.
- Nem fontos emlékeztetned. - Húzódtam el tőle.
- Pont akkor indult a karrierem, és elragadott a hév. Sajnálom. Tényleg.
- És utána miért nem kerestél? - Felültem, a térdeimet magamhoz húztam, majd átkaroltam a lábaimat.
- Azt hittem, hogy már nem vagy kíváncsi rám.
- Harry! Nagyon fájt, hogy már nem érdekellek. Azok után, hogy mi már szinte testvérek voltunk. Kimondhatatlanul örültem volna, hogy újra láthatlak.
- Tényleg nagyon sajnálom.
- Elhiszem. - Mondtam halkan.
Már vagy tíz perce ülhettünk egymás mellett, néma csendben. Amikor ő megszólalt.
- És Zaynnel mi van köztetek?
- Mi lenne? Miután láttalak azzal a csajjal, elrohantam. Aztán berontottam az egyik szobába, ahol összefutottam vele. Megláttam a sok piát az ágyán, és elkezdtem vedelni vele. Ennyi.
- Hihetetlen, hogy még mindig bírsz épkézláb mondatokat mondani, azután a sok üveg alkohol után.
- Hihetetlen vagyok. Ugye? - Kérdeztem nevetve. Ő bólintott egyet.
- Zayn miért ivott annyit?
- Összeveszett Perrievel.
- Szakítottak?
- Nem tudom. Nem hiszem. Lehetséges, hogy azért volt annyira kibukva.
- És te miért enyelegtél vele?
- Ezt meg honnan veszed? Nem történt semmi.
- Aha, persze.
- Csak csókolóztunk.
- Az neked semmi?
- Egy csók nem jelent semmit.
- Több csók viszont már igen.
- Ez esetben maximum annyit, hogy be voltunk rúgva. Te viszont még józanul hemperegtél azzal a ribanccal.
- Ribanc? Ő a barátnőm. - Nézett rám felháborodottan.
- Miféle barátnő az ilyen? Haha, ne nevettess. Mi a neve?
- Sally.
- Ő az, akiről már nálunk is szó volt? Azt mondtad, hogy ő nem a barátnőd! Még én álltam ki melletted! - Pattantam fel hirtelen. Mérgemben olyan hangosan ordítottam, hogy az egész ház zengett tőlem. A zene már halkra volt véve. Remek!
Aztán kopogtattak az ajtón.
- Ki vagy? - Szóltunk ki egyszerre Harryvel.
- Liam. Bejöhetek?
- Gyere. - Nyitottam ki az ajtót.
- Ez meg mi volt?
- Semmi érdekes. - Mondtam, majd kirohantam az ajtón.
Összeszedtem a nővéremet, majd kirontottam vele az utcára.
- Jenna! Állj már meg! - Torpant meg előttem. - Mi történt?
- Harry hazudott. Összevesztünk. - Feleltem unottan, majd tovább rohantam. Az egyik sarkon fogtam egy taxit, és elindultunk haza.

Amikor megérkeztünk felrohantam a fürdőbe. Engedtem forróvizet, majd körülbelül egy órán keresztül benne feküdtem.
- Hazug. - Suttogtam.

Reggel a telefonom csengésére ébredtem.
- Ki az? - Szóltam bele kómásan.
- Én vagyok az.
- Kicsoda azaz én?
- Zayn.
- Ohh. Bocsi. Reggelente nem ismerem könnyen fel az embereket a hangjuk alapján.
- Ne haragudj, hogy felkeltettelek.
- Miből gondolod, hogy felkeltettél?
- A hangod alapján. - Nevetett.
- Miért is hívtál? - Tértem a lényegre.
- Este találkoznunk kéne. Csak, hogy megbeszéljük a dolgokat.
- Milyen dolgokat? Zayn, mi be voltunk rúgva.
- Ez nem mentség. Én nem csak azért tettem, amit tettem.
- Nem érdekes.
- Szerintem az. Este beugrom hozzátok, ha megfelel.
- Rendben. - Egyeztem bele.

Délután Allevel elmentünk egy interjúra.
- Mit lehet tudni arról a dalról, amit a One Direction fiúkkal írnak? - Kérdezte a riporter.
- Egy szerelmes dal lesz. - Kezdte Alle.
- Mindegyikőnk fog énekelni benne szólót. - Folytattam én.
- Remek a srácokkal dolgozni. Már az első perctől kezdve úgy viselkednek velünk, mint a régi barátokkal. Mindegyikőjükkel jól kijövünk. Számunkra egy álom vált valóra azzal, hogy a fiúkkal dolgozhatunk. - Ecsetelte nővérem. Régi barátok? Mindegyikőjükkel jól kijövünk? Hazugság!
Még néhány órán át elvoltunk foglalva interjúkkal, fellépéssel, és egyéb más mindennapos dolgokkal. Aztán hazamentünk. Zayn már a bejárai ajtó előtt várt.
- Mióta vagy már itt? - Kérdeztem, miközben kinyitottam az ajtót.
- Körülbelül negyedórája.
- És miért jöttél? - Tette fel a kérdést Alle.
- Jennahoz jöttem.
- De bőbeszédű vagy. - Nevette el magát nővérem. Ezután a kis beszélgetés után bementünk. Zaynnel leültünk ketten a kanapéra, Alle pedig felment a szobájába.
- Nem megyünk el inkább sétálni? - Kérdezte zavartan Zayn. - Hogy senki se hallja a beszélgetésünket.
- Alle ilyenkor bezárkózik a fürdőbe, vagy a szobájába. Ezerrel hallgatja a zenét és énekel. Szóval ő nem fog hallgatózni. Ne aggódj!
- Jól van. Figyelj! Szakítottunk Perrievel.
- És nekem ehhez mi közöm? - Vontam meg a vállam.
- Elmondtam neki mindent. Mármint, ami történt.
- Oké.
- Ennyi?
- Mégis mit vártál? - Kérdeztem nevetve.
- Nem haragszol?
- Miért haragudnék? Sosem voltam a hazugságok híve.
- Harry haragszik.
- Miért?
- Azt mondta, hogy én megrontalak Téged. Meg, hogy ne játszadozzak veled. - Mosolygott rám.
- Azért mondta, mert megváltoztam. Nem tudja elfogadni, hogy már nem az a törékeny kis Jenna vagyok, mint aki voltam.
- Nekem tetszik ez az új Jenna. - Mondta, majd közelebb jött hozzám, és megakart csókolni.
- Akkor megértheted, hogy velem nem lehet játszadozni. - Toltam el magamtól.
- Azt hittem, hogy te is kedvelsz engem.
- Igen. De ez még nem jogosít fel arra, hogy amikor magad alatt vagy, akkor hozzám szaladj.
- Ne haragudj! Teljes mértékben igazad van. Szeretem Perriet, ezért vallottam be neki mindent. Próbáltam meggyőzni, hogy többet nem fordul ilyen elő, de én magam is tudom, hogy ez nem így van. Ha találkozok egy olyan lánnyal, mint te, akkor elvesztem a fejem.
- Ennyit szerettél volna mondani? - Kérdeztem egy kicsit undokabban, mint kellett volna. - Ne haragudj, nem akartalak megbántani. De ma nagyon elfáradtam.
- Persze, megértem. Akkor, majd találkozunk. Szia. - Köszönt el az ajtóból.
Össze voltam zavarodva. Nem értettem Zayn viselkedését. Annyira rossz fiú, hogy minden lánnyal kikezd. Erre itt szerencsétlenkedik nekem. Oké, engem is csak a többi csajhoz hasonlított, de láttam rajta, hogy nem is tudja igazából, hogy mit mondjon.

A gondok felejtésére megint a jól bevált módszert használtam, aludtam. Az utóbbi időben már azt sem tudtam, hogy hol a fejem. A hírnév, az új dal, Harry, Zayn. Így hát mindig arra törekedtem, hogy a lehető legtöbbet pihenhessek, egyedül. Sokan társaságkedvelők, de én egyedül lenni is imádtam. Sőt, néha kifejezetten egyedüllétre volt szükségem.

Reggel ismét a telefonom keltett. Megint hívtak.
- A fenébe már! - Üvöltöttem, miközben az egyik párnát levágtam a földre. Dühösen beleszóltam a telefonba. - Ki vagy?
- Harry.
- Ütős ébresztésed volt, köszönöm. - Hallottam, amint elneveti magát. Én is elmosolyodtam, a nevetése hallatán. Eszembe juttatta a régi időket. - Mit akarsz?
- Na, ne durcáskodj már annyit. Sajnálom, hogy felébresztettelek. De legalább jól indult a napod.
- Hogy hallottam a hangod? Kösz, asszem meglettem volna nélküle is. De most komolyan. Mit akarsz?
- Ja, bocsi. Elfelejtettem, hogy mi haragban vagyunk. - Ezt szerettem benne. Bármikor összevesztünk, az nem tartott tovább egy napnál. - Egyébként meg remélem, hogy tegnap nem beszéltél Zaynnel.
- Harry, mi bajod van? - Kérdeztem tőle. Ekkor már felemeltem a hangomat. Az agyamra tudott menni az anyáskodásával.
- Hát nem miattad szakított Perrievel?
- Perrie szakított vele. Zany elmondott neki mindent. Ennyi. Az ő döntésük. Egyébként is, mit foglalkozol te velem?
- Mégis csak barátok vagyunk. Úgy gondoltam, hogy ez illendő.
- Harry! Mi már régóta nem vagyunk barátok. Csak ismerősök. Ennyi. Semmi több. Felfoghatnád végre.
- Már megint mi bajod? Azt hittem, hogy tegnap már megbeszéltük a rég történteket.
- Az lehet, de akkor sem tehetünk úgy, mintha semmi sem történt volna.
- Miért nem? - De tényleg. Miért nem?

Borzalmasan indult a reggelem. Egyszerűen szörnyen. Harryvel összevesztem. Valószínűleg Perrie személyében egy ellenségre tekinthetek. És nem mellesleg ott van Zayn. Vele igazából nem is tudom, hogy mi van. Gondolatmenetemet Alle zavarta meg.
- Jenna! - Igazából nem is bántam, hogy kizökkentett a gondolkodásból. - Kész a reggeli.
- Reggeli? Te csináltál reggelit? - Nyitottam ki nevetve az ajtót.
- Na jó. Vettem. Kávé is van, amilyet te szeretsz.
- Szuper. - Pusziltam meg, majd elmentem felöltözni.

Nem öltöztem ki. Feleslegesnek tartottam. Az egész napot lustálkodással akartam tölteni.

- Baj van? - Kérdezte nővérem, amikor majdhogy undorral ettem a csirkefalatkákat, sült krumplival.
- Nem. Dehogy. Na jó. Talán mégis. De, áhh. Teljesen mindegy.
- Dehogy mindegy! Na mesélj. - Csapott az asztalra. - Mi történt?
- Először is. Láttam Harryt azzal a Sally nevezetű ribivel. Aztán, amikor Harry hallatára is leribancoztam, akkor azt mondta a drágalátos Haroldom, hogy ő a barátnője. Érted? Hazudott! Én meg még melléálltam.
- Hát ez nem volt szép tőle. Mondd tovább! - Alle szemében az izgalom és a kíváncsiság szikráját véltem felfedezni. Nagyon imádta a sztorikat, amiket meséltem neki. Velem mindig annyi izgalom történik. Szerinte.
- Aztán én elrohantam, be egyenesen Zayn szobájába. Ahol Zayn adott nekem egy másik pulcsit. Aztán elkezdtünk vedelni, utána meg csókolóztunk. Aztán én leállítottam őt, mielőtt következett volna a második szint. Ha érted. - Hangsúlyoztam az "érted" szót. Ekkor Alle nevetett egyet. - Aztán meg bejött Harry. Meglepődött, és szó nélkül elfutott. Utána mentem. Megbeszéltük a dolgokat. És összevesztünk.
- Hát Ti nem vagytok százasok! Min vesztetek össze?
- Hogy hazudott.
- Jenna! - Fogta meg a vállaimat, és úgy kezdett magyarázni nekem, mint valami kisgyereknek. - Örülnöd kéne, hogy minden helyrejöhet. Újra legjobb barátok lehetnétek Harryvel.
- Nem. Nem hiszem.
- Szerintem ezt Te sem gondolod komolyan. Szeretnéd őt visszakapni. Nem?
- Talán. Magam sem tudom.
- Ennyi?
- Még nem mondtam el mindent. Zayn bevallott mindent Perrienek, és a csaj szakított vele. Szóval nem hinném, hogy Perrie Edwards rajongana értünk.
- Ugyan! Engem miért ne szeretne? Az oké, hogy külsőleg fölényben vagyok, - Nevetett. - de belülről ő is csak egy átlagos ember. Én nem tettem neki semmi rosszat.
- Ez igaz. Maximum a gyönyörűségedért utálhat. - Vigyorogtam rá, majd elfogyasztottam a kávémat.

Csengettek az ajtón. Alle eszeveszetten száguldott le a lépcsőről, és nyitotta ki az ajtót.
- Niall! Úgy örülök, hogy itt vagy. - Ölelgette meg a fiút.
- Én is nagyon örülök, hogy láthatlak. Nagyon csinos vagy. - A szemem sarkából figyeltem az eseményeket. Amikor Alle elfordult, Niall gyorsan végigmérte őt.

- Elfelejtettem mondani, de Niallel moziba megyünk.

- Oké, menjetek. Érezzétek jól magatokat, de csak okosan. - Húzogattam a szemöldökömet, mire a nővérem vállon ütött. - Áu! Ez erős volt. - Förmedtem rá.

- De megérdemelted. - Nevetett, majd elindultak.

Órákon át csak néztem a tévét, majd elaludtam. Mire felkeltem, elment az áram.

- Remek! - Morogtam magamban. - Alle! Itthon vagy? - Kérdeztem, miközben szétnéztem. Senki sem felelt, így hát újra behunytam a szememet. Aztán egyszer csak egy koppanást hallottam. - Oké! Ez rémisztő. - Amint ezt kimondtam, egy kéz fogta be hátulról a szememet.

- Én vagyok az. - Fordított maga felé Zayn.

- Zayn! Te mit csinálsz itt?

- Hoztam egy kis ajándékot. - Mutatott egy táskára, amiből szép lassan elővett néhány üveg alkoholt, cigis dobozt és egy zacskót.

- Sejtem, hogy mi van benne. - Ültem le a kanapéra.

- Benne vagy?

- Miben?

- Hogy lazulunk egy kicsit. - Kacsintott rám, majd átnyújtott nekem egy füves cigit. Beleszívtam.

Már a földön feküdtem, Zaynnel együtt. Rengeteget nevettünk. Egy csomó vicces sztorit meséltünk el az életünkből. Kiderült, hogy mi sok mindenben hasonlítunk, és sok mindenben különbözünk. Nagyon megkedveltem a srácot. Tényleg.

Nagy nehezen feltápászkodtam, és elindultam a konyhába.

- Mit csinálsz? - Kérdezte, miközben utánam jött és megölelt hátulról.

- Rendet kell raknunk. Ha Alle hazajön, és így látja a házat, akkor le fogja ordítani a fejemet.

- Én jobb dolgot találtam ki, amivel elüthetnénk az időt. - Mondta, majd megcsókolt. Aztán szép lassan a nyakamat kezdte szívogatni.

- Zayn! Elhiheted, hogy nem szívesen mondom ezt, de el kéne menned.

- Miért is?

- Mert mi nem vagyunk együtt.

- Nem is kell együtt lennünk ahhoz, amire most készülünk.

- Készülünk?

- Igen. Akarlak.

4. Elkábítasz

Az egész napot elhülyéskedtük. Jobban megismertük a srácokat. Én pedig erős szimpátiát véltem felfedezni Alle és Nialler között.
- Tetszik? - Súgtam oda nővéremnek, amikor készítettünk ketten pattogatott kukoricát.
- Aranyos. - Felelte mosolyogva.
- Őszintén. - Ütöttem bele a vállába.
- Igen, tetszik. - Öltötte ki a nyelvét. Az "egér-macskaharcok" nálunk megszokottak voltak. Bármelyik pillanatban átváltottunk felnőttről gyerekre. Sosem tudtunk igazán felnőni. Lehet azért, mert nem is akartunk?

A kanapén ücsörögtünk, néhányan a tévét néztük. Néhányan pedig őrjöngve beszélgettünk.
- Holnap ti fogtok átjönni hozzánk. - Jelentette ki nemes egyszerűséggel Louis. - Eleanor és Danielle is ott lesz a bulinkon.
- Oké, elmegyünk. - Válaszolta Alle.
- Ez nem kérdés volt. - Nevetett Louis. - Hozhattok magatokkal partnert. - Kacsintott.
- De hiszen nekünk nincs is barátunk. - Nézett értetlenül nővérem.
- Hogy-hogy? - Lepődött meg Harry, de olyan szinten, hogy majdnem leesett a kanapéról. Aztán nagy, kikerekedett szemekkel bámult rám.
- Mi olyan meglepő ezen? - Értetlenkedtem.
- Sokan mondták már, hogy lehetetlen, hogy nekünk ne legyen barátunk. De tényleg nincs. - Magyarázta Alle. Megint csak az ego beszélt belőle.
- És Perrie? - Tértem vissza Louis előbbi kijelentésére.
- Nekik koncertjük lesz, aztán interjújuk. - Válaszolt kérdésemre Zayn.

Este későn feküdtem le, mert még néztem valami romantikus filmet, aminek igazából a címét sem tudom. Senki se nézte ki belőlem, hogy odavagyok az olyan filmekért, amiknek a fő szereplője egy nyáladzó pár. Igazából még én sem gondoltam volna magamról. Na, mindegy is.

Reggel meglehetősen korán keltem. Louis még valamikor éjjel dobott egy üzit, amiben leírta a címüket, és, hogy mikorra menjünk. Letusoltam, aztán felöltöztem, utána pedig felkeltettem drágalátos nővéremet.
- Alle! Ébredj már! - Lökdöstem, majd egy kicsit erőteljesebben a kelleténél megpofozgattam.
- Mi a franc bajod van? - Pattant fel hirtelen, lelökvén engem az ágyról. - Ó! Bocsi! - Fogta meg a kezem, majd felhúzott.
- Tízre ott kell lennünk a srácoknál. - Magyaráztam neki, a fejemet fogva.
- Oké. Kérek negyed órát, és indulhatunk is. - Mondta, miután megnézte az órát, ami már fél tízet mutatott.
- Ne öltözz ki nagyon! - Kiabáltam, mikor elhaladtam a fürdőszoba előtt. - Nem divatbemutatóra készülünk.
- Fő a megjelenés! - Bólogatott, amikor kinyitotta az ajtót.
- Már megint egozol. - Nevettem el magam. - Szeretlek! - Öleltem magamhoz.

Hívtam egy taxit, ami öt perc alatt meg is érkezett. Beszálltunk, megmondtam neki a címet, és már indultunk is. Tíz perc alatt oda is értünk. Talán azért, mert felszólítottam a férfit, hogy igyekezzen? Lehet. Pont időben! Én általában mindig törekedtem a pontosságra, több-kevesebb sikerrel. Aztán Alle becsengetett az ajtón, amit Eleanor nyitott ki.
- Sziasztok. - Köszönt nekünk kedvesen, majd mindkettőnket körbepuszilt. Eleanor nekem mindig is szimpatikus volt.
Beljebb mentünk, ahol már akkor minden úgy nézett ki, mint egy csatatér. Mi lesz, ha elkezdődik a buli?
- Ne haragudjatok a kupiért. - Nézett ránk bocsánatkérően. - Én próbáltam egy kis rendet rakni, de sajnos nem ment. Danielle meg még nem érkezett meg, úgyhogy az ő segítségére sem számíthattam. - Nevette el magát.
- Semmi baj. - Intéztük el ennyivel. Majd ekkor az öt fiú száguldott le az emeletről. Mindegyikőjük kicsípte egy kicsit magát, és mindegyikőjük más illatot éreztetett. Szerintem a szagukat 5 km-ről is érezni lehetett.
- Kezdődhet? - Ordította Louis.
- Ilyen korán? - Értetlenkedett Alle.
- Mi egész nap bulizni fogunk. Van kaja, pia. Zenefelelősünk. - Mutatott Nialler Harryre.
- És csajok. - Tette hozzá az imént említett illető. Hazza!
- Danielle még nincs itt. - Mondta Eleanor.
- Nem tud jönni. Az utolsó pillanatban közölték velük, hogy fellépésük lesz. - Hadarta Liam. Látszott rajta, hogy egy kicsit szomorú, de majd a pia segít rajta! Ja. Ő nem ihat. Nem tudja, hogy miről marad le!
- Nagyon sajnálom. - Fogta meg együtt érzően Alle Liam vállát.
- Voltatok már részegek? - Húzogatta a szemöldökét Louis.
- Egyszer. - Felelte Alle.
- A magad nevében beszélj. - Nevettem el magam. Igaz, hogy Alle alapjában véve egoista, de a káros szenvedélyek terén nagyon visszafogott. A cigit is csak egyszer próbálta ki, ellentétben velem. - Nem számoltam, hogy hányszor ittam le magam. Igazából inkább egyedül iszok. - Folytattam unott hangnemben.
- Te iszol? - Lepődött meg Harry. Komolyan! Ezt már befejezhetné. Olyan "számon kérő anyás" feje volt.
- Igen. Szoktam.
- De miért?
- Mert jól esik. - Nevettem el ismét magam. - Te nem is tudtad? Már, hogy tudtad volna?!
- Remélem azért alkoholista nem vagy! - Mosolygott rám féloldalasan Hazza.
- Nem, az nem vagyok.
- Hagyjuk a bájcsevejt. - Állt elém a nővérem. - Erre nem kéne büszkének lenned. - Súgta nekem.
- Nem is vagyok rá büszke. De nem is vetem meg magamat miatta. - Vigyorogtam a képébe. Utálta, ha az italról, vagy a cigiről beszélek.
- Tudod, Jenna! Én nem gondoltam volna rólad. - Szólalt meg Zayn, miközben rágyújtott egy cigire. - Kérsz?
- Kösz, most nem. - Toltam el a kezét.
- Most? Azt ne mondd, hogy cigizel is! - Nevetett fel hangosan.
- Pedig de. Alkalmakkor, igen.
- Belevaló csaj vagy. - Kacsintott egyet Zayn.
Elindultam a kajapult felé, szemeztem egy darabig a chipsszel, de végül úgy döntöttem, hogy inkább kihagyom.
- Mi a baj? - Kérdezte Niall, amikor egy nagy marékkal vett a chipsből.
- Ha eszek belőle, akkor utána nem bírok leállni. Szóval, nem szabad chipset ennem.
- Fura egy csaj vagy te. - Tömte magába a kaját, majd odébb táncolt.
Eleanor Louis ölében ült, és Allevel társalogtak. Harry a rádiót kapcsolgatta, Liammel együtt. Zayn pedig az asztalnál ült.
- Mesélj! - Pattantam le mellé.
- Hm? - Nézett rám értetlenül.
- Ezt mind te ittad meg? Egyedül? - Bámultam rá kérdően, egy üres whiskey-s üveget tartva a kezemben.
- Ja. - Bólintott. - Összevesztünk Perrievel.
- Azért nem jött el?
- Igazából, igen.
- Sajnálom.
- Utálom, ha sajnálnak.
- Ez esetben, nem. - Mosolyogtam rá. Tetszett. Rossz volt őt szomorúnak látni. A mosolyát sokkal jobban szerettem. - De akkor ne vágj ilyen búbánatos képet. - Böktem őt vállon.
- Ahhoz még innom kéne. Sőt!
- Sőt?
- Betépnem.
- Hát gondoltam, hogy nem áll távol tőled a drog.
- Lerí rólam? - Nevetett.
- Egy kicsit. - Mosolyogtam válaszul.

Elég durva bulit csaptunk. Nem gondoltam volna. A zene ordított, és már nem hallottam a bal fülemre. A lányokkal táncoltunk hárman, amíg a srácok kajáltak és ittak. Én is lenyomtam egy kis pezsgőt, Eleanorral együtt. De egy kicsi sosem árt. Még Allet is rá lehetett bírni néhány kortyra.

Hallottam, hogy csengettek az ajtón. Nem figyeltem, hogy ki lehetett az. Csak azt láttam, hogy Harry nyitott ajtót. Meg valami női hangot hallottam, de nem törődtem vele. A nagy táncban viszont Louis leöntött engem egy kis pezsgővel.
- Nagyon sajnálom. - Kért bocsánatot vigyorogva.
- Louis Tomlinson! Ez szándékos volt. - Ordítottam vele. Mint valami óvodás gyerekek, elkezdtünk kergetőzni a lakásban. Egészen addig, amíg el nem kaptam, és ráugrottam a hátára. Ezzel elterülve a padlón.
- Oké-oké! Tényleg sajnálom. - Váltott komolyra. Leszálltam róla, aztán Liam útbaigazított Harry szobájába, mondván, hogy ő majd ad nekem váltóruhát.
- Nem szívesen maradnék vele kettesben. - Próbáltam maradásra bírni Liamet, de megcsörrent a telefonja, és bement a saját szobájába. Szuper!
Bekopogtam Harryhez, de nem jött válasz. Elég furcsa hangokat hallottam. Alig bírtam állni a lábamon, annyira remegtem. A kíváncsiságomnak köszönhetően benyitottam, halkan. Egy ismeretlen csajt láttam, amint éppen - fogalmazzunk úgy, hogy - nem sakkozott Harryvel. Gyorsan becsuktam az ajtót, és rohantam. Ahogy csak a lábam bírta. Nem akartam vissza menni a többiekhez, így hát beszaladtam az egyik szobába, és becsaptam annak ajtaját. Felsóhajtottam, mire valaki erőltetett köhögését hallottam a hátam mögül.
- Zayn! - Bámultam rá tátott szájjal. Egy száll boxerben állt ott előttem. Szépen kidolgozott testét stíröltem, ami feltűnt neki, és elvigyorodott.
- Adjak én neked másik ruhát? - Kérdezte. Én bólintottam. Aztán előhalászott egy kinyúlt, szürke pulóvert, és a kezembe adta. - Elfordulok, amíg átveszed.
Gyorsan ledobtam magamról a pólót, és felvettem a pulóvert. Többször is hátrapillantottam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy Zayn nem leskelődik. Egyszer sem kaptam kukkoláson, ami azt jelenti, hogy vagy nem leskelődött, vagy nagyon ügyesen játszott. Én az utóbbira szavazok.
- Oké, nézhetsz. - Fordultam meg ismét. Ekkor vettem csak észre a temérdek piát az ágyon. - Hát ezek? Csak nem egyedül akarod mindet meginni? - Nevettem.
- Csatlakozol? - Ejtett egy kaján vigyort.
- Persze. - Ugrottam az ágyra, és már el is kezdtem inni az egyik üvegből.

Fél órával később már állni sem bírtam.
- Pokolian részeg vagyok. - Vigyorogtam a mellettem fekvő fiúra.
- Nem vagy egyedül.
- Tudom. - Néztünk egymással farkasszemet. Nem tudtam, hogy mi fog következni. Csak sejtettem. És a gondolataim tettekké váltak. Zayn megcsókolt.
Engem akkor, ott nem érdekelt semmi. Visszacsókoltam. Vad és szenvedélyes csókokat váltottunk. Szép lassan megszabadítottam őt az ingétől, amit időközben felvett, ő pedig engem a pulóverétől.
- Várj! Ezt nem lenne szabad. - Löktem odébb magamtól. - Neked ott van Perrie!
- Most nem tudok józanul gondolkodni. - Csókolt meg ismét. Én pedig kibújtam ölelő karjaiból, és leültem a földre.
Néhány percig néma csendben ültem ott, majd visszakúsztam az ágyra, és hozzábújtam.
- Sajnálom. - Szólalt meg. - Nem kellett volna elvesztenem az eszem. Nekem fontos Perrie. De te elkábítasz.
Ekkor kopogtak az ajtón. Majd benyitottak. Mi, Zaynnel automatikusan szétszéledtünk, hogy egymástól távolabb legyünk.
- Harry. - Nyögtem ki nagy nehezen. Harry arcáról lefagyott a mosoly, és értetlenül nézett ránk. Majd hirtelen becsapta az ajtót, és elrohant.

3. I believe you

Pont akkor aludtam volna el, amikor már reggeledett.

- Szuper! - Reggelente mindig olyan harapós voltam, mert a pihe-puha ágyamban nem kellett foglalkoznom semmivel. Így hát természetes, hogy az alvás volt a kedvenc hobbim. Lementem a konyhába, és ittam egy tejeskávét.
- Jó reggelt Morci! - Köszönt nekem testvérem.
- Neked is. - Mosolyogtam rá. - Mi a mai program?
- Arra gondoltam, hogy áthívhatnánk a srácokat mára. Na, mit szólsz?
- Nem tudom. Nekem nincs kedvem bulizni.
- Nem bulizni! - Nevetett. - Hanem csak beszélgetni, társalogni egy kicsit. Meg lehetséges, hogy eszünkbe jutna valamilyen ötlet még a dalhoz.
- Jól van. Akkor hívd át őket! - Bólintottam beleegyezően.

Nagy nehezen elkészültem. Egy egyszerű összeállítás mellett döntöttem. Aztán minimális sminket kentem magamra, és vidáman lerohantam a nappaliba.

Lepattantam a kanapéra, és vártam, hogy a nővérem is letolja a seggét. Ha vendégeket vártunk, akkor általában a tükör előtt bámulta magát, és beszélt a tükörképéhez. Haha. Én mindig hallgatóztam, és kinevettem. Nem, mintha én nem szoktam volna beszélni a tükörképemhez, meg a posztereimhez és a képeimhez, és még ezer más élettelen dologhoz.

Igaz, hogy általában sok időt töltök a fürdőben, most mégis hamar elkészültem. A távirányítót nyomogattam, de semmi értelmes műsort nem adtak a tévében. Aztán Alle vágtatott le szélsebesen a lépcsőn, pont mikor csengettek.

- Na mi van Csipkerózsika? Válaszolt? - Kérdeztem tőle, de ő mit sem törődve velem az ajtóhoz futott.

- Sziasztok! - Köszönt az illetőknek. - Gyertek beljebb!

- Nagyon csinos vagy. - Bókolgatott neki Nialler. Hát igen. A halálfejes, kivágott póló nem sokat takart a hátából.

- Sziasztok! - Köszöntem nekik mosolyogva.

- Hali! - Intettek egyszerre.

- Harry hol van? - Néztem rájuk kérdően.

- Azt mondta, hogy neki még van egy kis dolga, de majd később ő is csatlakozik hozzánk. - Magyarázta Louis.

- Ohh, értem. - Feleltem.

Egy kicsit csalódott voltam. Alig vártam, hogy újra lássam, de természetesen ő megint késik. Mint általában mindenhonnan.

- Mi ez a finom illat? - Szippantott nagyokat Nialler a levegőből.

- Rendeltem csirkét a Nando's-ból. - Mondtam vigyorogva.

- Ohh, Istennő! - Jött oda hozzám és megpuszilt. Majd boldogan táncolt a konyhapulthoz.

- Mit szólnátok, ha ennénk? - Kérdezte Liam nevetve.

- Szerintem ez már eldőlt. - Támadta le Zayn Niallt. - Ne edd meg az összeset!

Nem is tudom, hogy minek mondható volt ez a kajálás. Én sosem kötöttem időhöz az evést. De azt hiszem talán ebéd volt. Igen. Finom ebéd!

Mindannyian a kanapén ücsörögtünk és beszélgettünk, amikor betoppant Harry.

- Hazza! - Ugrott a nyakába Zayn. - Hol voltál?

- Öhm, én csak vásároltam. - Hangján lehetett hallani, hogy hazudott. És ezt Liam is hamar észrevett.

- Persze már! Biztos megint azzal a titokzatos lánnyal volt találkozód.

- Sally a neve.

- Tudtam én! - Ugrott fel győzedelmesen Liam.

- Ha tudni akarod, akkor tényleg nála jártam. De előtte boltban voltam. Szóval nem hazudtam, csak nem mondtam el mindent.

- Aha. - Nézett rá gyanakvóan Louis. - És mikor fogod bemutatni őt nekünk?

- De hiszen mi nem is járunk!

- Aha, persze.

- Mondom, hogy nem! Ugyan, miért hazudnék?

- Én hiszek neked. - Szólaltam meg. Eddig csak figyelemmel kísértem a beszélgetésüket, de én komolyan hittem Harrynek. Ha ő azt mondja, hogy nem járnak, akkor biztosan igazat is mond.

- Köszönöm. - Nyögte ki. Hitetlenkedve nézett rám. Valószínűleg nem gondolta, hogy mindazok után, ami történt, majd melléállok. Lehet, hogy ez egy apróságnak tűnik, de nekem és neki ez sokat jelentett.

2. Smile

Hamar meghoztam a második részt, az egyik ismerősöm kérésére. Meg amúgy is kedvem volt még írni egy részt, mert nem tudom, hogy legközelebb mikor hozok. :) Szóval, jó olvasást!

Leona. xx

Amint összeszedtem magam, hazamentem. Forró fürdőt vettem, és még jobban kisírtam magam. Aztán csináltam forró teát, és tévézés közben megittam.

- Szia Jen'! - Lépett be az ajtón Alle. - Bocsi, hogy ilyen későn értem csak haza, de még volt egy kis megbeszélni valónk a srácokkal.

- Elmeséltél nekik mindent, igaz?

- Igen. Hát ennyire ismersz? - Nevetett. - De remélem, hogy azért nem haragszol meg.

- Nem. Sőt. Köszönöm, hogy nem nekem kellett megtennem. Tudod, hogy nem bírtam volna.

- Igen, gondoltam.

- És? Ki, hogy reagált?

- Simon csak meglepődve hallgatta a történetet, és folyton azt kérdezte, hogy mi miért nem mondtuk ezt eddig még el neki, miközben mindent megbeszélünk. - Ennél a pontnál felnevettem. Elképzeltem Simon egyszerre mérges és értetlen fejét.

- Niall izgatottan hallgatott. Bár lehet csak azért maradt csöndben, mert éppen evett.

- Az lehetséges! - Ekkor pedig mindketten felnevettünk.

- Louis meg folyton beleszólt a beszédembe. Szóval kikészített.

- Gondolom.

- Zayn csöndben figyelt. Ellentétben Liammel. Ő minden egyes mondatomnál elkezdte gyártani a megoldásokat.

- Mire?

- Hogy hogyan békíthetnénk ki titeket.

- De hiszen mi nem is vagyunk összeveszve.

- Nem úgy tűnt. Harry többször is majdnem elbőgte magát. Milyen érzékeny! - Rázta meg a fejét.

- Igen?

- Ühüm. - Majd leült mellém, és elkezdett egy zacskó chipset enni.

- Én tényleg nem haragszom rá.

- Akkor meg mégis miért nem bírod elviselni a jelenlétét?

- Mert fájt, amit tett. Hogy magamra hagyott.

- Én mindig melletted voltam.

- De ő mégiscsak elhagyott! Egyik pillanatról a másikra kidobta a barátságunkat a kukába.

Fájtak ezek az erős kifejezések. "Egyik pillanatról a másikra. Kidobta. A barátságunkat. A kukába." Erősnek vallottam magam, annak ellenére, hogy folyton bőgtem. De én csak miatta, és a szüleim miatt sírtam. Más probléma miatt nem. Mindenkinek van egy érzékeny pontja. Nekem ők voltak.

Másnap újra találkoztunk velük. Nem mertem a szemükbe nézni. Pontosan nem tudtam, hogy miről tudtak, és miről nem. Hogy Alle mit mondott el nekik, és mit nem.

- Ne aggódj, minden rendbe jön. - Jött oda hozzám Liam és megölelt. - Biztos vagyok benne, a hallottak alapján, hogy nem bírtok egymás nélkül élni.

- Eddig sikerült. De köszönöm a biztatást. - Ejtettem egy enyhe mosolyt.

- Na, akkor ma elkezdünk dolgozni a dalon! - Csapta össze a kezeit Louis. - Miről is szóljon pontosan?

- Írhatnánk valamilyen ételről egy dalt. Mondjuk a csirkeszárnyról! - Ötletelt Niall.

- Niall! Te ezt komolyan gondoltad? - Néztem rá kikerekedett szemekkel.

- Öhm, persze, hogy nem. - Zavarában olyan szinten elpirult, hogy még a paradicsomok is megirigyelték volna a színét.

- Szerintem lehetne ez is egy szerelmes dal. - Mondta Zayn.

- Ez már jobb ötletnek bizonyul. - Mosolygott Liam.

Mivel jobb ötletünk nem támadt, így hát elkezdtük írni a dalszöveget. Mindenkinek jutott szólója, és mindenki kivette a munkáját a dalból. Saját magamat is megleptem azzal, hogy Harryvel majdnem ugyanúgy eltudtunk hülyéskedni, mint régen. Ohh, a régi szép idők.

Az este végére már elfogadható állapotba került a dal.

- Milyen jó veletek dolgozni! Elképesztő, hogy ennyi idő alatt ilyen dalt írtunk. - Mosolygott Liam.

- Azért még van mit csiszolni rajta. - Pirultam bele a dicséretébe. - De kösz! - Vigyorogtam vissza. Elég könnyen zavarba lehetett hozni, ellentétben a nővéremmel. Nem is értem, hogy hogy tudott olyan jól kimászni a helyzetekből. Ebben meg anyura hasonlított. A haláluk után mindig ő húzott ki a bajból.

Egész éjjel nem aludtam semmit. Csak Harry mosolyára tudtam gondolni. A dal írása közben olyan önfeledten nevetett, mint amikor még barátok voltunk. Néha elmerengtem, miközben az arcát fürkésztem. Tényleg rengeteget változott, de ő még mindig az én Tigrisem maradt. Haha. Ezt a nevet még általánosban adtam neki, mert már akkor is szerette a macskákat, de a "Cicám" becenevet ő valamiért nem csípte, ezért azt én kaptam meg. Ő pedig a Tigrist.

Megint előtörtek az emlékek, de most nem sírtam, hanem nevettem. Nevettem azon, hogy mi milyen idióták voltunk régen. És, hogy még most is azok vagyunk. Hülyeség az, hogy felnőttünk. Mert nem. Mi örökre fiatalok maradunk.

1. A múlt emlékei

Harry volt a legjobb barátom, már kiskorom óta. Mindent megbeszéltünk egymással, és minden titkunkat elárultuk a másiknak. Aztán 15 éves korunkban elkezdtünk járni, majd egy év után szakítottunk. Pont, mielőtt jelentkezett az X-Factorba. Az idő alatt is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. De ő megváltozott. Csak a hírnévről beszélt, meg hogy milyen boldog. Én örültem a boldogságának, tényleg. De hiányzott a régi Harry. Akivel naphosszat tudtam a világ minden őrültségéről beszélni.

- Szia Jenna! - Köszönt bele a telefonba.

- Szia Harry. - Válaszoltam elhaló hangon. - Hogy vagy?

- Remekül! Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyunk. Ez elképesztő! Olyan sok rajongónk van, és mi nekik köszönhetünk mindent.

- Ez szuper.

- Jenna! Valami baj van?

- A szüleim autóbalesetben meghaltak.
Így van. Allevel először fel sem fogtuk, hogy mi történt. Apropó, Alle. Ő az ikertestvérem. Nagyon sok mindenben hasonlítunk, és sok mindenben különbözünk. Ő minden dologhoz olyan pozitívan áll, ellentétben velem. A szüleim halála után nagyon megváltoztam. Nem beszéltem, csak, ha kérdeztek. Előtte pedig mindig járt a szám. Nagyon sokszor voltak kitöréseim. Sírtam. Rengeteget. Anyám személyében egy olyan embert veszítettem el, akivel mindent megtudtam beszélni. Bármi bajom volt, ő segített nekem. Nem ítélt el a tetteimért, és nem akart engem megváltoztatni. Csak próbált minket jó irányba terelni. Ha valami gond volt, akkor rá számíthattunk. Mindig hozzáfordultam tanácsért.

Apa meg maga volt az életkedv. Hiába dolgozott mindig, pont elegendő időt tudott ránk szakítani. Folyton mosolygott, és pörgött. Nagyon őrült ember volt. Haha. A nővérem sem normálisabb nála. Ők, négyen voltak nekem a legfontosabbak. Anya, apa, Alle és Harry.

Haroldék házában is rengetegszer jártam. Már szinte családtagként járkáltam fel-alá a házban. De elveszítettem őt. A hírnév elvette tőlem. Már sztárocskákkal barátkozott, és rám már nem volt szüksége. Ezért mindig lerázott.

Amikor őt is elveszítettem, akkor határoztam el, hogy én nem leszek színész. Pedig annak készültem. Alle meg mindig azzal nyaggatott, hogy jelentkezzünk ketten az X-Factorba. Hátha összejön.
- Pont én? Az X-Factorba? Ne röhögtess már! Tudod, hogy oda csak a legjobbak jutnak be. Miért nem kéred meg Lorat? Neki egész jó hangja van.
- De mi ketten nagyon jók vagyunk. És ezt te is tudod.
- Megint az ego beszél belőled. - Nevettem.
- Be akarom bizonyítani, hogy a hírnév nem feltétlenül rossz.
- Ugye, nem hagyod abba, amíg nem egyezek bele?
- Nem. - Mosolygott rám, majd a nyakamba ugrott.
Én kinevettem őt. Pedig az X-Factor harmadik helyezettjei lettünk. Az azért szép kis eredmény, lássuk be! Kezdtem újra önmagam lenni. Többet nevettem, és már szerettem, hogy ismernek az emberek.
- Sztárok vagyunk. Sztárok! - Örvendezett Alle, amikor megjelent az első lemezünk.
Valóban imádtam énekelni, jobban, mint a színészetet. De még magamnak sem vallottam be, hiszen a többi gyémánt mellett, én tényleg csak egy aprócska porszem vagyok. Semmi több.

Egyszer aztán bejelentette a menedzserünk, hogy a világ egyik legnépszerűbb fiúbandájával kell dolgoznunk egy közös számon. Hamar leszűrtem, hogy kikkel lesz dolgunk, de még a gondolataimat is elhessegettem, hogy találkoznom kell Harryvel.
- Ebből kifolyólag gondolom rájöttetek, hogy a One Direction-ről van szó.
- Ááá! Ez elképesztő! - Ugrándozott örömében a nővérem. Máskor már leordítottam volna, hogy miért sikongat, de most ledermedtem.
- Az nem lehet. - Nyögtem ki nagy nehezen, és csak bámultam magam elé. A könnyek már kezdtek gyülekezni a szememben. Az életem minden képe másodpercek alatt lepergett a szemem előtt. Boldogság, csalódás, szerelem, hitetlenkedés, és rengeteg más érzés. Meg persze Harry.
- Azt hittem, hogy ennél jobban fogsz neki örülni, Jenna. - Értetlenkedett Simon.
- Én-én örülök. - Majd ejtettem egy hamis mosolyt. Simon nem tudott semmit Harryről. Nem akartam, hogy bárki is megtudja. Nem volt miért rejtegetnem, de mégis úgy éreztem, hogy muszáj. El akartam felejteni Harryt. Néha szerettem volna amnéziás lenni. Ezt valamilyen szinten el is értem. "Zene bekapcsol, világ ki" módon.

Aztán elérkezett a pillanat, és megláttam őt. Próbáltam kerülni a szemkontaktust, de lehetetlen volt, hogy ne nézzek rá. Néha, titokban sírtam, amikor megláttam róla egy képet. A szememből ismét sós könnyek hullottak. Aztán elájultam. Egy idegen szobában ébredtem. Mellettem pedig Harry ült.
- Reméltem, hogy csak álmodok. - Szólaltam meg, majd ülőhelyzetbe tornásztam magam.
- Olyan rég beszéltünk már.
- Én most sem tartok rá igényt.
- Most meg miért vagy ilyen undok?
- Hogy miért? Még kérdezed? Ugyan, szerinted miért?
- Én-én ... Nagyon sajnálom, Jenna.
- Én nem haragszom rád, Harry.
- Nem?
- Nem. De akkor sem vagyok képes veled úgy társalogni, mint az egykori legjobb barátommal. Számomra te egy idegen vagy, Harry Styles. Megváltoztál, ahogyan én is.
- Mindketten felnőttünk.
- Te akkor hagytál cserben, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád.
- Erre nincs mentségem.
- Nincs.
Szép kis beszélgetés volt. A nap hátralévő részét is velük töltöttük. Én mind a négy fiúval jól kijöttem, és hamar összeállítottam egy képet magamba róluk.
Niall az, aki bármelyik pillanatban átválthat a hülyébe (természetesen jó értelemben gondolom), imád enni, és a lányok terén könnyen zavarba jön.
Zayn az a tipikus "rossz fiú", aki a barátnője ellenére is csapja más lányoknak a szelet, de mégis hűséges. És több időt tölt a tükör előtt, mint én magam. Ami nem könnyű, hiszen órákon át képes vagyok magamat bámulni.
Liam játssza a One Direction-ben az "apa" szerepét. A banda tagjaival történő összes problémát saját magára veszi, és megpróbálja azokat rendbe hozni. Valamint ő nem iszik, mivel egy vesével nem lenne éppen mulatságos dolog.
Louis egy őrült személyiség. Nem is értem, hogy-hogy imádhatja annyira a répát. Én maximum levesben enném meg, de magában nem. A jellemzői alapjában nem mondanám meg, hogy ő 21 éves. Azt azért meg kell hagyni, hogy ő a legszimpatikusabb a bandából. Ugyanis hülyeség terén körülbelül egy szinten vagyunk.
Aztán ott van Harry ... Külsőleg nagyon sokat változott. Belsőleg meg, nem tudom. Egy ideje nem találkoztunk, és nem is beszéltünk. Egy jó ideje.
- Ahhj. - Sóhajtottam egy nagyot. Mindig ezt csináltam, ha valami bajom volt. Nem is értem, hogy mit hittem. Talán majd sóhajtással kiadom magamból a düht, a bánatot és a szomorúságot?
- Valami baj van? - Nézett rám kérdően Louis. - Hozok neked egy zsák répát, csak ne bánkódj!
- Én nem szeretem a répát. - Amint ezt kimondtam, Louis hatalmas felháborodással figyelte, hogy mit reagálok. - De a galambokat imádom. - Jelentettem ki zavaromban. Tényleg nagyon szerettem őket. - A papámnál mindig velük játszottam.
- Ó, hát én is imádom őket! - Ugrott a nyakamba. Mégiscsak tudtam róluk ezt-azt.
- Harry, és neked mi bajod van? - Bokszolt Hazza vállába Liam. Igen, azt is tudom, hogy így szokták őt becézni. Sokat tudok róluk, annak ellenére, hogy érdeklődtem volna irántuk.
- Nekem. Nincs. Semmi bajom! - Mondta ez utóbbit egy kicsit erőteljesebben a kelleténél.
- Látom rajtad, hogy feszült vagy. Ugye tudod, hogy Liam Payne úgyis kiszedi belőled? - Beszélt magáról E/3-as személyben.
- Tudom.
- Akkor meg miért nem dalol a kis madárka?
- Nem szeretnék megbántani senkit sem.
- Pontosan kit is?
- Jennat. Nem szeretnék neki több fájdalmat okozni. - Üveges tekintettel néztem egyszer rá, egyszer Liamre. Mindenki néma csendben figyelte a történéseket. Nyolcan voltunk. Liam, Harry, Louis, Niall, Zayn, Alle, Simon és én.
- Ti ismeritek egymást? - Hangzott el egy újabb kérdés, ezúttal Simontól.
- Igen. Gyerekkori legjobb barátok voltunk.
- Harold Edward Styles! Azt hittem, hogy már megbeszéltük. Én nem ismerlek Téged! - Pattantam fel a helyemről hirtelen, aztán elrohantam. Szófoszlányokat hallottam, amíg futottam. Nem bírtam tovább. Leültem egy padra, és sírtam. Sírtam, mert újra találkoztam vele. Sírtam, mert még mindig ugyanúgy szerettem. Sírtam, mert még nem felejtettem el.

Welcome

Sziasztok!

Ez jelen pillanatban a harmadik ("üzemelő") blogom. Nem túl gyakran lesznek új részek, mert mindent pontosan elakarok tervezni. A szereplőkről nem sokára hozok képet. Annyit elárulok, hogy One Direction-ös blog lesz. Kellemes Ünnepeket Kívánok!

Leona. xx