Másnap reggel, amikor kinyitottam a szememet, egy gyönyörű szempárba bámultam.
- Zayn! - Pattantam fel hirtelen. - Mi történt tegnap? - Kérdeztem rémülten, amikor végigbámultam rajta, majd magamon. Mindketten ruhában voltunk. Ez megnyugtatott.
- Nem történt semmi. - Mondta ki azt a mondatot, amit abban a pillanatban akartam hallani. - Elképesztő, hogy te kábán is ellen tudsz állni nekem. - Mosolygott rám.
- Nem történt semmi. - Mondta ki azt a mondatot, amit abban a pillanatban akartam hallani. - Elképesztő, hogy te kábán is ellen tudsz állni nekem. - Mosolygott rám.
- Elképesztő? Mindenki elképesztőnek tart.
- És ez rossz?
- Nem feltétlenül. - Elgondolkodtam. - Alle?
- Lent van. Ne aggódj, segítettem neki elpakolni.
- Uhh, tényleg. Az üvegek. - Pattantam fel hirtelen.
- Mondom, hogy kipofoztuk a lakást. Rend van. Minden csillog-villog. - Ugrott elém, még mielőtt kimentem volna az ajtón.
- És neki mit mondtál? - Kérdeztem, miközben nagyokat pislogtam. Vágyat éreztem arra, hogy ajkaimat az övéire tapasszam. Ezért beleharaptam a számba, és vártam a választ.
- Mindent elmondtam neki.
- És nem akadt ki?
- Nem. Azt mondta, hogy már megszokta, hogy te mindig hülyeségeket csinálsz. - Erre elnevettem magam. - Azaz talán mégis kiakadt egy kicsit. Ordibált velem egy sort, de aztán lenyugodott.
- De, ami történt, az nem csak a te hibád. Nem rajtad kellett volna levezetnie a feszültségét. - Rontottam ki az ajtón, mint egy őrült. De, amikor a nappaliba értem, megtorpantam. A One Direction többi 4 tagja ült a kanapén, és Alle nővéremmel ökörködtek. Hallották a dörömbölésemet, amíg végig mentem a folyosón, és minden szempár rám szegeződött. Utáltam ezt.
- Szi-sziasztok! - Nyögtem ki nagy nehezen. Borzalmasan nézhettem ki. A hajam tiszta kóc volt, a szemem meg karikás. Ezt abból tudtam meg, hogy a falon lévő tükör "rám bámult". Mint egy hajléktalan, komolyan.
- Szia Jenna! - Ugrott a nyakamba Nialler. Olyan kis aranyos volt. Tökéletesen illett Alle-hez. A két idióta, életvidám kis köcsög. Természetesen jó értelemben. Alig akart elengedni, de Louis lehámozta rólam, aztán a kis szőkeség visszapattant a nővérem mellé a kanapéra.
- Jó reggelt. - Karolt át Lou, Liam, majd végül Harry is így tett. Harold arcán egy hamis mosolyt véltem felfedezni.
- Ha megbocsájtotok, én elmegyek és rendbe teszem magam. - Mutattam a fürdőre.
- Persze. - Bólintottak mind egyszerre.
Fél óra készülődés után végre kimerészkedtem, de addigra már a társaság fele elment.
- Hát a többiek? - Néztem Zayn-re, majd Harry-re.
- Louis-nak találkozója van Eleanorral, Liam-nek Danielle-l, Niall meg Alle-vel lépett le. - Magyarázta unottan Zayn.
- És Ti? Miért maradtatok? - Oké, ez lehet, hogy egy kicsit undok kérdés volt.
- Mert meg kell beszélnünk a dolgokat. - Folytatta Malik.
- Miféle dolgokat?
- Ülj le! - Fogta meg a kezem az imént említett személy, amire Hazza egy szúró pillantást vetett ránk. Azután leültem, és vártam, hogy végre valamelyikőjük megszólaljon. Úgy tűnt, hogy Harry egyáltalán nem volt beszédes kedvében, így hát ismét Zayn-re néztem.
- Harry féltékeny. - Bökte ki végül.
- Mi? Én nem vagyok az! - Ütött Harold Zayn mellkasába.
- Áúú! Te hülye! Én segíteni próbálok. - Lökte odébb magától.
- Azért szúrja a szemed, ha együtt látsz minket? - Kérdeztem. - De hát mi közöttünk nincs semmi. Nem is történt semmi, és nem is fog.
- Nem fog! - Vágott mondandómba Zayn. - Szeretem Perrie-t. És bocsánatot fogok kérni Tőle. - Fordult Hazza felé.
- De értsétek már meg, hogy én nem vagyok féltékeny. Nem is értem, hogy miért mentem bele ebbe a beszélgetésbe. Én csak vissza akarom kapni a régi barátomat.
- Harry. Mi nem barátként váltunk el.
- Tudom. És Jenna! Hidd el, hogy én tényleg szerettelek. Őszintén. - Fogta két tenyere közé a kezeimet. Fel sem tűnt, hogy Zayn lelépett.
- Harold, én elhiszem. Nekem is őszinte minden érzésem veled kapcsolatban. - Potyogtak szememből a krokodilkönnyek.
- Várj! Te jelen időben beszélsz. - Pislogott nagyokat.
- Még mindig szeretlek. - Suttogtam.
- Mondom, hogy kipofoztuk a lakást. Rend van. Minden csillog-villog. - Ugrott elém, még mielőtt kimentem volna az ajtón.
- És neki mit mondtál? - Kérdeztem, miközben nagyokat pislogtam. Vágyat éreztem arra, hogy ajkaimat az övéire tapasszam. Ezért beleharaptam a számba, és vártam a választ.
- Mindent elmondtam neki.
- És nem akadt ki?
- Nem. Azt mondta, hogy már megszokta, hogy te mindig hülyeségeket csinálsz. - Erre elnevettem magam. - Azaz talán mégis kiakadt egy kicsit. Ordibált velem egy sort, de aztán lenyugodott.
- De, ami történt, az nem csak a te hibád. Nem rajtad kellett volna levezetnie a feszültségét. - Rontottam ki az ajtón, mint egy őrült. De, amikor a nappaliba értem, megtorpantam. A One Direction többi 4 tagja ült a kanapén, és Alle nővéremmel ökörködtek. Hallották a dörömbölésemet, amíg végig mentem a folyosón, és minden szempár rám szegeződött. Utáltam ezt.
- Szi-sziasztok! - Nyögtem ki nagy nehezen. Borzalmasan nézhettem ki. A hajam tiszta kóc volt, a szemem meg karikás. Ezt abból tudtam meg, hogy a falon lévő tükör "rám bámult". Mint egy hajléktalan, komolyan.
- Szia Jenna! - Ugrott a nyakamba Nialler. Olyan kis aranyos volt. Tökéletesen illett Alle-hez. A két idióta, életvidám kis köcsög. Természetesen jó értelemben. Alig akart elengedni, de Louis lehámozta rólam, aztán a kis szőkeség visszapattant a nővérem mellé a kanapéra.
- Jó reggelt. - Karolt át Lou, Liam, majd végül Harry is így tett. Harold arcán egy hamis mosolyt véltem felfedezni.
- Ha megbocsájtotok, én elmegyek és rendbe teszem magam. - Mutattam a fürdőre.
- Persze. - Bólintottak mind egyszerre.
Fél óra készülődés után végre kimerészkedtem, de addigra már a társaság fele elment.
- Hát a többiek? - Néztem Zayn-re, majd Harry-re.
- Louis-nak találkozója van Eleanorral, Liam-nek Danielle-l, Niall meg Alle-vel lépett le. - Magyarázta unottan Zayn.
- És Ti? Miért maradtatok? - Oké, ez lehet, hogy egy kicsit undok kérdés volt.
- Mert meg kell beszélnünk a dolgokat. - Folytatta Malik.
- Miféle dolgokat?
- Ülj le! - Fogta meg a kezem az imént említett személy, amire Hazza egy szúró pillantást vetett ránk. Azután leültem, és vártam, hogy végre valamelyikőjük megszólaljon. Úgy tűnt, hogy Harry egyáltalán nem volt beszédes kedvében, így hát ismét Zayn-re néztem.
- Harry féltékeny. - Bökte ki végül.
- Mi? Én nem vagyok az! - Ütött Harold Zayn mellkasába.
- Áúú! Te hülye! Én segíteni próbálok. - Lökte odébb magától.
- Azért szúrja a szemed, ha együtt látsz minket? - Kérdeztem. - De hát mi közöttünk nincs semmi. Nem is történt semmi, és nem is fog.
- Nem fog! - Vágott mondandómba Zayn. - Szeretem Perrie-t. És bocsánatot fogok kérni Tőle. - Fordult Hazza felé.
- De értsétek már meg, hogy én nem vagyok féltékeny. Nem is értem, hogy miért mentem bele ebbe a beszélgetésbe. Én csak vissza akarom kapni a régi barátomat.
- Harry. Mi nem barátként váltunk el.
- Tudom. És Jenna! Hidd el, hogy én tényleg szerettelek. Őszintén. - Fogta két tenyere közé a kezeimet. Fel sem tűnt, hogy Zayn lelépett.
- Harold, én elhiszem. Nekem is őszinte minden érzésem veled kapcsolatban. - Potyogtak szememből a krokodilkönnyek.
- Várj! Te jelen időben beszélsz. - Pislogott nagyokat.
- Még mindig szeretlek. - Suttogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése