5. Hazugságok

Sziasztok! Nagyon örülök a pozitív visszajelzéseknek, de ne felejtsetek el ehhez a részhez is biggyeszteni véleményt. Nagyon örülnék neki. :)

Leona. xx

Gyorsan magamra kaptam a pulóvert, és utánamentem.
- Harry Styles! Beszélnünk kell! - Ordítottam utána.
- Ugyan, miről?
- Oh, nagyon is sok mindenről. Már rég meg kellett volna beszélnünk a dolgokat. - Amikor utolértem, egyenesen az arcába kiabáltam ezeket a mondatokat.
- Jól van. - Egyezett bele egy kis hatásszünet után. Olyan közel volt hozzám. Teste már súrolta az én testemet. Rossz érzés futott át rajtam. - Gyere be az én szobámba. - Fogta meg a karomat, majd behúzott.
- Elment a csaj? - Kérdeztem, miután leültem az ágyra.
- Mi? Milyen csaj? - Értetlenkedett.
- Jaj, ne játszd meg magad! - Nevettem. - Nem régiben benyitottam hozzád, és láttam, hogy nem vagy egyedül.
- Te kémkedsz utánam?
- Dehogyis. Csak éppen egy tiszta pulóvert szerettem volna kérni tőled. Vagy azt mondod, hogy hallucináltam? Sajnálom, de most nem téptem be. - Vigyorogtam ismét.
- Jenna! Te nagyon megváltoztál. - Jött közelebb hozzám. Arcáról meglepettséget és szörnyülködést olvastam le.
- Ugyan, kérlek! - Dőltem hátra az ágyon. - Én is megváltoztam. Ahogyan Te is. Tudod, az emberek változnak, Harold. Egy ideje nem láttuk egymást, és most hirtelen újra találkoztunk. Ez a találkozás nagyon sok emléket zúdított ránk. Azt hisszük, hogy ismerjük a másikat, annyi év barátság után. De nem. Ha életünk egyik fontos szakaszán nem is törődtünk a másikkal, akkor nem.
- Nézd, Jen'. - Fogta meg a kezemet. - Én borzasztóan sajnálom, hogy pont akkor nem voltam veled, amikor a szüleid meghaltak.
- Nem fontos emlékeztetned. - Húzódtam el tőle.
- Pont akkor indult a karrierem, és elragadott a hév. Sajnálom. Tényleg.
- És utána miért nem kerestél? - Felültem, a térdeimet magamhoz húztam, majd átkaroltam a lábaimat.
- Azt hittem, hogy már nem vagy kíváncsi rám.
- Harry! Nagyon fájt, hogy már nem érdekellek. Azok után, hogy mi már szinte testvérek voltunk. Kimondhatatlanul örültem volna, hogy újra láthatlak.
- Tényleg nagyon sajnálom.
- Elhiszem. - Mondtam halkan.
Már vagy tíz perce ülhettünk egymás mellett, néma csendben. Amikor ő megszólalt.
- És Zaynnel mi van köztetek?
- Mi lenne? Miután láttalak azzal a csajjal, elrohantam. Aztán berontottam az egyik szobába, ahol összefutottam vele. Megláttam a sok piát az ágyán, és elkezdtem vedelni vele. Ennyi.
- Hihetetlen, hogy még mindig bírsz épkézláb mondatokat mondani, azután a sok üveg alkohol után.
- Hihetetlen vagyok. Ugye? - Kérdeztem nevetve. Ő bólintott egyet.
- Zayn miért ivott annyit?
- Összeveszett Perrievel.
- Szakítottak?
- Nem tudom. Nem hiszem. Lehetséges, hogy azért volt annyira kibukva.
- És te miért enyelegtél vele?
- Ezt meg honnan veszed? Nem történt semmi.
- Aha, persze.
- Csak csókolóztunk.
- Az neked semmi?
- Egy csók nem jelent semmit.
- Több csók viszont már igen.
- Ez esetben maximum annyit, hogy be voltunk rúgva. Te viszont még józanul hemperegtél azzal a ribanccal.
- Ribanc? Ő a barátnőm. - Nézett rám felháborodottan.
- Miféle barátnő az ilyen? Haha, ne nevettess. Mi a neve?
- Sally.
- Ő az, akiről már nálunk is szó volt? Azt mondtad, hogy ő nem a barátnőd! Még én álltam ki melletted! - Pattantam fel hirtelen. Mérgemben olyan hangosan ordítottam, hogy az egész ház zengett tőlem. A zene már halkra volt véve. Remek!
Aztán kopogtattak az ajtón.
- Ki vagy? - Szóltunk ki egyszerre Harryvel.
- Liam. Bejöhetek?
- Gyere. - Nyitottam ki az ajtót.
- Ez meg mi volt?
- Semmi érdekes. - Mondtam, majd kirohantam az ajtón.
Összeszedtem a nővéremet, majd kirontottam vele az utcára.
- Jenna! Állj már meg! - Torpant meg előttem. - Mi történt?
- Harry hazudott. Összevesztünk. - Feleltem unottan, majd tovább rohantam. Az egyik sarkon fogtam egy taxit, és elindultunk haza.

Amikor megérkeztünk felrohantam a fürdőbe. Engedtem forróvizet, majd körülbelül egy órán keresztül benne feküdtem.
- Hazug. - Suttogtam.

Reggel a telefonom csengésére ébredtem.
- Ki az? - Szóltam bele kómásan.
- Én vagyok az.
- Kicsoda azaz én?
- Zayn.
- Ohh. Bocsi. Reggelente nem ismerem könnyen fel az embereket a hangjuk alapján.
- Ne haragudj, hogy felkeltettelek.
- Miből gondolod, hogy felkeltettél?
- A hangod alapján. - Nevetett.
- Miért is hívtál? - Tértem a lényegre.
- Este találkoznunk kéne. Csak, hogy megbeszéljük a dolgokat.
- Milyen dolgokat? Zayn, mi be voltunk rúgva.
- Ez nem mentség. Én nem csak azért tettem, amit tettem.
- Nem érdekes.
- Szerintem az. Este beugrom hozzátok, ha megfelel.
- Rendben. - Egyeztem bele.

Délután Allevel elmentünk egy interjúra.
- Mit lehet tudni arról a dalról, amit a One Direction fiúkkal írnak? - Kérdezte a riporter.
- Egy szerelmes dal lesz. - Kezdte Alle.
- Mindegyikőnk fog énekelni benne szólót. - Folytattam én.
- Remek a srácokkal dolgozni. Már az első perctől kezdve úgy viselkednek velünk, mint a régi barátokkal. Mindegyikőjükkel jól kijövünk. Számunkra egy álom vált valóra azzal, hogy a fiúkkal dolgozhatunk. - Ecsetelte nővérem. Régi barátok? Mindegyikőjükkel jól kijövünk? Hazugság!
Még néhány órán át elvoltunk foglalva interjúkkal, fellépéssel, és egyéb más mindennapos dolgokkal. Aztán hazamentünk. Zayn már a bejárai ajtó előtt várt.
- Mióta vagy már itt? - Kérdeztem, miközben kinyitottam az ajtót.
- Körülbelül negyedórája.
- És miért jöttél? - Tette fel a kérdést Alle.
- Jennahoz jöttem.
- De bőbeszédű vagy. - Nevette el magát nővérem. Ezután a kis beszélgetés után bementünk. Zaynnel leültünk ketten a kanapéra, Alle pedig felment a szobájába.
- Nem megyünk el inkább sétálni? - Kérdezte zavartan Zayn. - Hogy senki se hallja a beszélgetésünket.
- Alle ilyenkor bezárkózik a fürdőbe, vagy a szobájába. Ezerrel hallgatja a zenét és énekel. Szóval ő nem fog hallgatózni. Ne aggódj!
- Jól van. Figyelj! Szakítottunk Perrievel.
- És nekem ehhez mi közöm? - Vontam meg a vállam.
- Elmondtam neki mindent. Mármint, ami történt.
- Oké.
- Ennyi?
- Mégis mit vártál? - Kérdeztem nevetve.
- Nem haragszol?
- Miért haragudnék? Sosem voltam a hazugságok híve.
- Harry haragszik.
- Miért?
- Azt mondta, hogy én megrontalak Téged. Meg, hogy ne játszadozzak veled. - Mosolygott rám.
- Azért mondta, mert megváltoztam. Nem tudja elfogadni, hogy már nem az a törékeny kis Jenna vagyok, mint aki voltam.
- Nekem tetszik ez az új Jenna. - Mondta, majd közelebb jött hozzám, és megakart csókolni.
- Akkor megértheted, hogy velem nem lehet játszadozni. - Toltam el magamtól.
- Azt hittem, hogy te is kedvelsz engem.
- Igen. De ez még nem jogosít fel arra, hogy amikor magad alatt vagy, akkor hozzám szaladj.
- Ne haragudj! Teljes mértékben igazad van. Szeretem Perriet, ezért vallottam be neki mindent. Próbáltam meggyőzni, hogy többet nem fordul ilyen elő, de én magam is tudom, hogy ez nem így van. Ha találkozok egy olyan lánnyal, mint te, akkor elvesztem a fejem.
- Ennyit szerettél volna mondani? - Kérdeztem egy kicsit undokabban, mint kellett volna. - Ne haragudj, nem akartalak megbántani. De ma nagyon elfáradtam.
- Persze, megértem. Akkor, majd találkozunk. Szia. - Köszönt el az ajtóból.
Össze voltam zavarodva. Nem értettem Zayn viselkedését. Annyira rossz fiú, hogy minden lánnyal kikezd. Erre itt szerencsétlenkedik nekem. Oké, engem is csak a többi csajhoz hasonlított, de láttam rajta, hogy nem is tudja igazából, hogy mit mondjon.

A gondok felejtésére megint a jól bevált módszert használtam, aludtam. Az utóbbi időben már azt sem tudtam, hogy hol a fejem. A hírnév, az új dal, Harry, Zayn. Így hát mindig arra törekedtem, hogy a lehető legtöbbet pihenhessek, egyedül. Sokan társaságkedvelők, de én egyedül lenni is imádtam. Sőt, néha kifejezetten egyedüllétre volt szükségem.

Reggel ismét a telefonom keltett. Megint hívtak.
- A fenébe már! - Üvöltöttem, miközben az egyik párnát levágtam a földre. Dühösen beleszóltam a telefonba. - Ki vagy?
- Harry.
- Ütős ébresztésed volt, köszönöm. - Hallottam, amint elneveti magát. Én is elmosolyodtam, a nevetése hallatán. Eszembe juttatta a régi időket. - Mit akarsz?
- Na, ne durcáskodj már annyit. Sajnálom, hogy felébresztettelek. De legalább jól indult a napod.
- Hogy hallottam a hangod? Kösz, asszem meglettem volna nélküle is. De most komolyan. Mit akarsz?
- Ja, bocsi. Elfelejtettem, hogy mi haragban vagyunk. - Ezt szerettem benne. Bármikor összevesztünk, az nem tartott tovább egy napnál. - Egyébként meg remélem, hogy tegnap nem beszéltél Zaynnel.
- Harry, mi bajod van? - Kérdeztem tőle. Ekkor már felemeltem a hangomat. Az agyamra tudott menni az anyáskodásával.
- Hát nem miattad szakított Perrievel?
- Perrie szakított vele. Zany elmondott neki mindent. Ennyi. Az ő döntésük. Egyébként is, mit foglalkozol te velem?
- Mégis csak barátok vagyunk. Úgy gondoltam, hogy ez illendő.
- Harry! Mi már régóta nem vagyunk barátok. Csak ismerősök. Ennyi. Semmi több. Felfoghatnád végre.
- Már megint mi bajod? Azt hittem, hogy tegnap már megbeszéltük a rég történteket.
- Az lehet, de akkor sem tehetünk úgy, mintha semmi sem történt volna.
- Miért nem? - De tényleg. Miért nem?

Borzalmasan indult a reggelem. Egyszerűen szörnyen. Harryvel összevesztem. Valószínűleg Perrie személyében egy ellenségre tekinthetek. És nem mellesleg ott van Zayn. Vele igazából nem is tudom, hogy mi van. Gondolatmenetemet Alle zavarta meg.
- Jenna! - Igazából nem is bántam, hogy kizökkentett a gondolkodásból. - Kész a reggeli.
- Reggeli? Te csináltál reggelit? - Nyitottam ki nevetve az ajtót.
- Na jó. Vettem. Kávé is van, amilyet te szeretsz.
- Szuper. - Pusziltam meg, majd elmentem felöltözni.

Nem öltöztem ki. Feleslegesnek tartottam. Az egész napot lustálkodással akartam tölteni.

- Baj van? - Kérdezte nővérem, amikor majdhogy undorral ettem a csirkefalatkákat, sült krumplival.
- Nem. Dehogy. Na jó. Talán mégis. De, áhh. Teljesen mindegy.
- Dehogy mindegy! Na mesélj. - Csapott az asztalra. - Mi történt?
- Először is. Láttam Harryt azzal a Sally nevezetű ribivel. Aztán, amikor Harry hallatára is leribancoztam, akkor azt mondta a drágalátos Haroldom, hogy ő a barátnője. Érted? Hazudott! Én meg még melléálltam.
- Hát ez nem volt szép tőle. Mondd tovább! - Alle szemében az izgalom és a kíváncsiság szikráját véltem felfedezni. Nagyon imádta a sztorikat, amiket meséltem neki. Velem mindig annyi izgalom történik. Szerinte.
- Aztán én elrohantam, be egyenesen Zayn szobájába. Ahol Zayn adott nekem egy másik pulcsit. Aztán elkezdtünk vedelni, utána meg csókolóztunk. Aztán én leállítottam őt, mielőtt következett volna a második szint. Ha érted. - Hangsúlyoztam az "érted" szót. Ekkor Alle nevetett egyet. - Aztán meg bejött Harry. Meglepődött, és szó nélkül elfutott. Utána mentem. Megbeszéltük a dolgokat. És összevesztünk.
- Hát Ti nem vagytok százasok! Min vesztetek össze?
- Hogy hazudott.
- Jenna! - Fogta meg a vállaimat, és úgy kezdett magyarázni nekem, mint valami kisgyereknek. - Örülnöd kéne, hogy minden helyrejöhet. Újra legjobb barátok lehetnétek Harryvel.
- Nem. Nem hiszem.
- Szerintem ezt Te sem gondolod komolyan. Szeretnéd őt visszakapni. Nem?
- Talán. Magam sem tudom.
- Ennyi?
- Még nem mondtam el mindent. Zayn bevallott mindent Perrienek, és a csaj szakított vele. Szóval nem hinném, hogy Perrie Edwards rajongana értünk.
- Ugyan! Engem miért ne szeretne? Az oké, hogy külsőleg fölényben vagyok, - Nevetett. - de belülről ő is csak egy átlagos ember. Én nem tettem neki semmi rosszat.
- Ez igaz. Maximum a gyönyörűségedért utálhat. - Vigyorogtam rá, majd elfogyasztottam a kávémat.

Csengettek az ajtón. Alle eszeveszetten száguldott le a lépcsőről, és nyitotta ki az ajtót.
- Niall! Úgy örülök, hogy itt vagy. - Ölelgette meg a fiút.
- Én is nagyon örülök, hogy láthatlak. Nagyon csinos vagy. - A szemem sarkából figyeltem az eseményeket. Amikor Alle elfordult, Niall gyorsan végigmérte őt.

- Elfelejtettem mondani, de Niallel moziba megyünk.

- Oké, menjetek. Érezzétek jól magatokat, de csak okosan. - Húzogattam a szemöldökömet, mire a nővérem vállon ütött. - Áu! Ez erős volt. - Förmedtem rá.

- De megérdemelted. - Nevetett, majd elindultak.

Órákon át csak néztem a tévét, majd elaludtam. Mire felkeltem, elment az áram.

- Remek! - Morogtam magamban. - Alle! Itthon vagy? - Kérdeztem, miközben szétnéztem. Senki sem felelt, így hát újra behunytam a szememet. Aztán egyszer csak egy koppanást hallottam. - Oké! Ez rémisztő. - Amint ezt kimondtam, egy kéz fogta be hátulról a szememet.

- Én vagyok az. - Fordított maga felé Zayn.

- Zayn! Te mit csinálsz itt?

- Hoztam egy kis ajándékot. - Mutatott egy táskára, amiből szép lassan elővett néhány üveg alkoholt, cigis dobozt és egy zacskót.

- Sejtem, hogy mi van benne. - Ültem le a kanapéra.

- Benne vagy?

- Miben?

- Hogy lazulunk egy kicsit. - Kacsintott rám, majd átnyújtott nekem egy füves cigit. Beleszívtam.

Már a földön feküdtem, Zaynnel együtt. Rengeteget nevettünk. Egy csomó vicces sztorit meséltünk el az életünkből. Kiderült, hogy mi sok mindenben hasonlítunk, és sok mindenben különbözünk. Nagyon megkedveltem a srácot. Tényleg.

Nagy nehezen feltápászkodtam, és elindultam a konyhába.

- Mit csinálsz? - Kérdezte, miközben utánam jött és megölelt hátulról.

- Rendet kell raknunk. Ha Alle hazajön, és így látja a házat, akkor le fogja ordítani a fejemet.

- Én jobb dolgot találtam ki, amivel elüthetnénk az időt. - Mondta, majd megcsókolt. Aztán szép lassan a nyakamat kezdte szívogatni.

- Zayn! Elhiheted, hogy nem szívesen mondom ezt, de el kéne menned.

- Miért is?

- Mert mi nem vagyunk együtt.

- Nem is kell együtt lennünk ahhoz, amire most készülünk.

- Készülünk?

- Igen. Akarlak.

4. Elkábítasz

Az egész napot elhülyéskedtük. Jobban megismertük a srácokat. Én pedig erős szimpátiát véltem felfedezni Alle és Nialler között.
- Tetszik? - Súgtam oda nővéremnek, amikor készítettünk ketten pattogatott kukoricát.
- Aranyos. - Felelte mosolyogva.
- Őszintén. - Ütöttem bele a vállába.
- Igen, tetszik. - Öltötte ki a nyelvét. Az "egér-macskaharcok" nálunk megszokottak voltak. Bármelyik pillanatban átváltottunk felnőttről gyerekre. Sosem tudtunk igazán felnőni. Lehet azért, mert nem is akartunk?

A kanapén ücsörögtünk, néhányan a tévét néztük. Néhányan pedig őrjöngve beszélgettünk.
- Holnap ti fogtok átjönni hozzánk. - Jelentette ki nemes egyszerűséggel Louis. - Eleanor és Danielle is ott lesz a bulinkon.
- Oké, elmegyünk. - Válaszolta Alle.
- Ez nem kérdés volt. - Nevetett Louis. - Hozhattok magatokkal partnert. - Kacsintott.
- De hiszen nekünk nincs is barátunk. - Nézett értetlenül nővérem.
- Hogy-hogy? - Lepődött meg Harry, de olyan szinten, hogy majdnem leesett a kanapéról. Aztán nagy, kikerekedett szemekkel bámult rám.
- Mi olyan meglepő ezen? - Értetlenkedtem.
- Sokan mondták már, hogy lehetetlen, hogy nekünk ne legyen barátunk. De tényleg nincs. - Magyarázta Alle. Megint csak az ego beszélt belőle.
- És Perrie? - Tértem vissza Louis előbbi kijelentésére.
- Nekik koncertjük lesz, aztán interjújuk. - Válaszolt kérdésemre Zayn.

Este későn feküdtem le, mert még néztem valami romantikus filmet, aminek igazából a címét sem tudom. Senki se nézte ki belőlem, hogy odavagyok az olyan filmekért, amiknek a fő szereplője egy nyáladzó pár. Igazából még én sem gondoltam volna magamról. Na, mindegy is.

Reggel meglehetősen korán keltem. Louis még valamikor éjjel dobott egy üzit, amiben leírta a címüket, és, hogy mikorra menjünk. Letusoltam, aztán felöltöztem, utána pedig felkeltettem drágalátos nővéremet.
- Alle! Ébredj már! - Lökdöstem, majd egy kicsit erőteljesebben a kelleténél megpofozgattam.
- Mi a franc bajod van? - Pattant fel hirtelen, lelökvén engem az ágyról. - Ó! Bocsi! - Fogta meg a kezem, majd felhúzott.
- Tízre ott kell lennünk a srácoknál. - Magyaráztam neki, a fejemet fogva.
- Oké. Kérek negyed órát, és indulhatunk is. - Mondta, miután megnézte az órát, ami már fél tízet mutatott.
- Ne öltözz ki nagyon! - Kiabáltam, mikor elhaladtam a fürdőszoba előtt. - Nem divatbemutatóra készülünk.
- Fő a megjelenés! - Bólogatott, amikor kinyitotta az ajtót.
- Már megint egozol. - Nevettem el magam. - Szeretlek! - Öleltem magamhoz.

Hívtam egy taxit, ami öt perc alatt meg is érkezett. Beszálltunk, megmondtam neki a címet, és már indultunk is. Tíz perc alatt oda is értünk. Talán azért, mert felszólítottam a férfit, hogy igyekezzen? Lehet. Pont időben! Én általában mindig törekedtem a pontosságra, több-kevesebb sikerrel. Aztán Alle becsengetett az ajtón, amit Eleanor nyitott ki.
- Sziasztok. - Köszönt nekünk kedvesen, majd mindkettőnket körbepuszilt. Eleanor nekem mindig is szimpatikus volt.
Beljebb mentünk, ahol már akkor minden úgy nézett ki, mint egy csatatér. Mi lesz, ha elkezdődik a buli?
- Ne haragudjatok a kupiért. - Nézett ránk bocsánatkérően. - Én próbáltam egy kis rendet rakni, de sajnos nem ment. Danielle meg még nem érkezett meg, úgyhogy az ő segítségére sem számíthattam. - Nevette el magát.
- Semmi baj. - Intéztük el ennyivel. Majd ekkor az öt fiú száguldott le az emeletről. Mindegyikőjük kicsípte egy kicsit magát, és mindegyikőjük más illatot éreztetett. Szerintem a szagukat 5 km-ről is érezni lehetett.
- Kezdődhet? - Ordította Louis.
- Ilyen korán? - Értetlenkedett Alle.
- Mi egész nap bulizni fogunk. Van kaja, pia. Zenefelelősünk. - Mutatott Nialler Harryre.
- És csajok. - Tette hozzá az imént említett illető. Hazza!
- Danielle még nincs itt. - Mondta Eleanor.
- Nem tud jönni. Az utolsó pillanatban közölték velük, hogy fellépésük lesz. - Hadarta Liam. Látszott rajta, hogy egy kicsit szomorú, de majd a pia segít rajta! Ja. Ő nem ihat. Nem tudja, hogy miről marad le!
- Nagyon sajnálom. - Fogta meg együtt érzően Alle Liam vállát.
- Voltatok már részegek? - Húzogatta a szemöldökét Louis.
- Egyszer. - Felelte Alle.
- A magad nevében beszélj. - Nevettem el magam. Igaz, hogy Alle alapjában véve egoista, de a káros szenvedélyek terén nagyon visszafogott. A cigit is csak egyszer próbálta ki, ellentétben velem. - Nem számoltam, hogy hányszor ittam le magam. Igazából inkább egyedül iszok. - Folytattam unott hangnemben.
- Te iszol? - Lepődött meg Harry. Komolyan! Ezt már befejezhetné. Olyan "számon kérő anyás" feje volt.
- Igen. Szoktam.
- De miért?
- Mert jól esik. - Nevettem el ismét magam. - Te nem is tudtad? Már, hogy tudtad volna?!
- Remélem azért alkoholista nem vagy! - Mosolygott rám féloldalasan Hazza.
- Nem, az nem vagyok.
- Hagyjuk a bájcsevejt. - Állt elém a nővérem. - Erre nem kéne büszkének lenned. - Súgta nekem.
- Nem is vagyok rá büszke. De nem is vetem meg magamat miatta. - Vigyorogtam a képébe. Utálta, ha az italról, vagy a cigiről beszélek.
- Tudod, Jenna! Én nem gondoltam volna rólad. - Szólalt meg Zayn, miközben rágyújtott egy cigire. - Kérsz?
- Kösz, most nem. - Toltam el a kezét.
- Most? Azt ne mondd, hogy cigizel is! - Nevetett fel hangosan.
- Pedig de. Alkalmakkor, igen.
- Belevaló csaj vagy. - Kacsintott egyet Zayn.
Elindultam a kajapult felé, szemeztem egy darabig a chipsszel, de végül úgy döntöttem, hogy inkább kihagyom.
- Mi a baj? - Kérdezte Niall, amikor egy nagy marékkal vett a chipsből.
- Ha eszek belőle, akkor utána nem bírok leállni. Szóval, nem szabad chipset ennem.
- Fura egy csaj vagy te. - Tömte magába a kaját, majd odébb táncolt.
Eleanor Louis ölében ült, és Allevel társalogtak. Harry a rádiót kapcsolgatta, Liammel együtt. Zayn pedig az asztalnál ült.
- Mesélj! - Pattantam le mellé.
- Hm? - Nézett rám értetlenül.
- Ezt mind te ittad meg? Egyedül? - Bámultam rá kérdően, egy üres whiskey-s üveget tartva a kezemben.
- Ja. - Bólintott. - Összevesztünk Perrievel.
- Azért nem jött el?
- Igazából, igen.
- Sajnálom.
- Utálom, ha sajnálnak.
- Ez esetben, nem. - Mosolyogtam rá. Tetszett. Rossz volt őt szomorúnak látni. A mosolyát sokkal jobban szerettem. - De akkor ne vágj ilyen búbánatos képet. - Böktem őt vállon.
- Ahhoz még innom kéne. Sőt!
- Sőt?
- Betépnem.
- Hát gondoltam, hogy nem áll távol tőled a drog.
- Lerí rólam? - Nevetett.
- Egy kicsit. - Mosolyogtam válaszul.

Elég durva bulit csaptunk. Nem gondoltam volna. A zene ordított, és már nem hallottam a bal fülemre. A lányokkal táncoltunk hárman, amíg a srácok kajáltak és ittak. Én is lenyomtam egy kis pezsgőt, Eleanorral együtt. De egy kicsi sosem árt. Még Allet is rá lehetett bírni néhány kortyra.

Hallottam, hogy csengettek az ajtón. Nem figyeltem, hogy ki lehetett az. Csak azt láttam, hogy Harry nyitott ajtót. Meg valami női hangot hallottam, de nem törődtem vele. A nagy táncban viszont Louis leöntött engem egy kis pezsgővel.
- Nagyon sajnálom. - Kért bocsánatot vigyorogva.
- Louis Tomlinson! Ez szándékos volt. - Ordítottam vele. Mint valami óvodás gyerekek, elkezdtünk kergetőzni a lakásban. Egészen addig, amíg el nem kaptam, és ráugrottam a hátára. Ezzel elterülve a padlón.
- Oké-oké! Tényleg sajnálom. - Váltott komolyra. Leszálltam róla, aztán Liam útbaigazított Harry szobájába, mondván, hogy ő majd ad nekem váltóruhát.
- Nem szívesen maradnék vele kettesben. - Próbáltam maradásra bírni Liamet, de megcsörrent a telefonja, és bement a saját szobájába. Szuper!
Bekopogtam Harryhez, de nem jött válasz. Elég furcsa hangokat hallottam. Alig bírtam állni a lábamon, annyira remegtem. A kíváncsiságomnak köszönhetően benyitottam, halkan. Egy ismeretlen csajt láttam, amint éppen - fogalmazzunk úgy, hogy - nem sakkozott Harryvel. Gyorsan becsuktam az ajtót, és rohantam. Ahogy csak a lábam bírta. Nem akartam vissza menni a többiekhez, így hát beszaladtam az egyik szobába, és becsaptam annak ajtaját. Felsóhajtottam, mire valaki erőltetett köhögését hallottam a hátam mögül.
- Zayn! - Bámultam rá tátott szájjal. Egy száll boxerben állt ott előttem. Szépen kidolgozott testét stíröltem, ami feltűnt neki, és elvigyorodott.
- Adjak én neked másik ruhát? - Kérdezte. Én bólintottam. Aztán előhalászott egy kinyúlt, szürke pulóvert, és a kezembe adta. - Elfordulok, amíg átveszed.
Gyorsan ledobtam magamról a pólót, és felvettem a pulóvert. Többször is hátrapillantottam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy Zayn nem leskelődik. Egyszer sem kaptam kukkoláson, ami azt jelenti, hogy vagy nem leskelődött, vagy nagyon ügyesen játszott. Én az utóbbira szavazok.
- Oké, nézhetsz. - Fordultam meg ismét. Ekkor vettem csak észre a temérdek piát az ágyon. - Hát ezek? Csak nem egyedül akarod mindet meginni? - Nevettem.
- Csatlakozol? - Ejtett egy kaján vigyort.
- Persze. - Ugrottam az ágyra, és már el is kezdtem inni az egyik üvegből.

Fél órával később már állni sem bírtam.
- Pokolian részeg vagyok. - Vigyorogtam a mellettem fekvő fiúra.
- Nem vagy egyedül.
- Tudom. - Néztünk egymással farkasszemet. Nem tudtam, hogy mi fog következni. Csak sejtettem. És a gondolataim tettekké váltak. Zayn megcsókolt.
Engem akkor, ott nem érdekelt semmi. Visszacsókoltam. Vad és szenvedélyes csókokat váltottunk. Szép lassan megszabadítottam őt az ingétől, amit időközben felvett, ő pedig engem a pulóverétől.
- Várj! Ezt nem lenne szabad. - Löktem odébb magamtól. - Neked ott van Perrie!
- Most nem tudok józanul gondolkodni. - Csókolt meg ismét. Én pedig kibújtam ölelő karjaiból, és leültem a földre.
Néhány percig néma csendben ültem ott, majd visszakúsztam az ágyra, és hozzábújtam.
- Sajnálom. - Szólalt meg. - Nem kellett volna elvesztenem az eszem. Nekem fontos Perrie. De te elkábítasz.
Ekkor kopogtak az ajtón. Majd benyitottak. Mi, Zaynnel automatikusan szétszéledtünk, hogy egymástól távolabb legyünk.
- Harry. - Nyögtem ki nagy nehezen. Harry arcáról lefagyott a mosoly, és értetlenül nézett ránk. Majd hirtelen becsapta az ajtót, és elrohant.