4. Elkábítasz

Az egész napot elhülyéskedtük. Jobban megismertük a srácokat. Én pedig erős szimpátiát véltem felfedezni Alle és Nialler között.
- Tetszik? - Súgtam oda nővéremnek, amikor készítettünk ketten pattogatott kukoricát.
- Aranyos. - Felelte mosolyogva.
- Őszintén. - Ütöttem bele a vállába.
- Igen, tetszik. - Öltötte ki a nyelvét. Az "egér-macskaharcok" nálunk megszokottak voltak. Bármelyik pillanatban átváltottunk felnőttről gyerekre. Sosem tudtunk igazán felnőni. Lehet azért, mert nem is akartunk?

A kanapén ücsörögtünk, néhányan a tévét néztük. Néhányan pedig őrjöngve beszélgettünk.
- Holnap ti fogtok átjönni hozzánk. - Jelentette ki nemes egyszerűséggel Louis. - Eleanor és Danielle is ott lesz a bulinkon.
- Oké, elmegyünk. - Válaszolta Alle.
- Ez nem kérdés volt. - Nevetett Louis. - Hozhattok magatokkal partnert. - Kacsintott.
- De hiszen nekünk nincs is barátunk. - Nézett értetlenül nővérem.
- Hogy-hogy? - Lepődött meg Harry, de olyan szinten, hogy majdnem leesett a kanapéról. Aztán nagy, kikerekedett szemekkel bámult rám.
- Mi olyan meglepő ezen? - Értetlenkedtem.
- Sokan mondták már, hogy lehetetlen, hogy nekünk ne legyen barátunk. De tényleg nincs. - Magyarázta Alle. Megint csak az ego beszélt belőle.
- És Perrie? - Tértem vissza Louis előbbi kijelentésére.
- Nekik koncertjük lesz, aztán interjújuk. - Válaszolt kérdésemre Zayn.

Este későn feküdtem le, mert még néztem valami romantikus filmet, aminek igazából a címét sem tudom. Senki se nézte ki belőlem, hogy odavagyok az olyan filmekért, amiknek a fő szereplője egy nyáladzó pár. Igazából még én sem gondoltam volna magamról. Na, mindegy is.

Reggel meglehetősen korán keltem. Louis még valamikor éjjel dobott egy üzit, amiben leírta a címüket, és, hogy mikorra menjünk. Letusoltam, aztán felöltöztem, utána pedig felkeltettem drágalátos nővéremet.
- Alle! Ébredj már! - Lökdöstem, majd egy kicsit erőteljesebben a kelleténél megpofozgattam.
- Mi a franc bajod van? - Pattant fel hirtelen, lelökvén engem az ágyról. - Ó! Bocsi! - Fogta meg a kezem, majd felhúzott.
- Tízre ott kell lennünk a srácoknál. - Magyaráztam neki, a fejemet fogva.
- Oké. Kérek negyed órát, és indulhatunk is. - Mondta, miután megnézte az órát, ami már fél tízet mutatott.
- Ne öltözz ki nagyon! - Kiabáltam, mikor elhaladtam a fürdőszoba előtt. - Nem divatbemutatóra készülünk.
- Fő a megjelenés! - Bólogatott, amikor kinyitotta az ajtót.
- Már megint egozol. - Nevettem el magam. - Szeretlek! - Öleltem magamhoz.

Hívtam egy taxit, ami öt perc alatt meg is érkezett. Beszálltunk, megmondtam neki a címet, és már indultunk is. Tíz perc alatt oda is értünk. Talán azért, mert felszólítottam a férfit, hogy igyekezzen? Lehet. Pont időben! Én általában mindig törekedtem a pontosságra, több-kevesebb sikerrel. Aztán Alle becsengetett az ajtón, amit Eleanor nyitott ki.
- Sziasztok. - Köszönt nekünk kedvesen, majd mindkettőnket körbepuszilt. Eleanor nekem mindig is szimpatikus volt.
Beljebb mentünk, ahol már akkor minden úgy nézett ki, mint egy csatatér. Mi lesz, ha elkezdődik a buli?
- Ne haragudjatok a kupiért. - Nézett ránk bocsánatkérően. - Én próbáltam egy kis rendet rakni, de sajnos nem ment. Danielle meg még nem érkezett meg, úgyhogy az ő segítségére sem számíthattam. - Nevette el magát.
- Semmi baj. - Intéztük el ennyivel. Majd ekkor az öt fiú száguldott le az emeletről. Mindegyikőjük kicsípte egy kicsit magát, és mindegyikőjük más illatot éreztetett. Szerintem a szagukat 5 km-ről is érezni lehetett.
- Kezdődhet? - Ordította Louis.
- Ilyen korán? - Értetlenkedett Alle.
- Mi egész nap bulizni fogunk. Van kaja, pia. Zenefelelősünk. - Mutatott Nialler Harryre.
- És csajok. - Tette hozzá az imént említett illető. Hazza!
- Danielle még nincs itt. - Mondta Eleanor.
- Nem tud jönni. Az utolsó pillanatban közölték velük, hogy fellépésük lesz. - Hadarta Liam. Látszott rajta, hogy egy kicsit szomorú, de majd a pia segít rajta! Ja. Ő nem ihat. Nem tudja, hogy miről marad le!
- Nagyon sajnálom. - Fogta meg együtt érzően Alle Liam vállát.
- Voltatok már részegek? - Húzogatta a szemöldökét Louis.
- Egyszer. - Felelte Alle.
- A magad nevében beszélj. - Nevettem el magam. Igaz, hogy Alle alapjában véve egoista, de a káros szenvedélyek terén nagyon visszafogott. A cigit is csak egyszer próbálta ki, ellentétben velem. - Nem számoltam, hogy hányszor ittam le magam. Igazából inkább egyedül iszok. - Folytattam unott hangnemben.
- Te iszol? - Lepődött meg Harry. Komolyan! Ezt már befejezhetné. Olyan "számon kérő anyás" feje volt.
- Igen. Szoktam.
- De miért?
- Mert jól esik. - Nevettem el ismét magam. - Te nem is tudtad? Már, hogy tudtad volna?!
- Remélem azért alkoholista nem vagy! - Mosolygott rám féloldalasan Hazza.
- Nem, az nem vagyok.
- Hagyjuk a bájcsevejt. - Állt elém a nővérem. - Erre nem kéne büszkének lenned. - Súgta nekem.
- Nem is vagyok rá büszke. De nem is vetem meg magamat miatta. - Vigyorogtam a képébe. Utálta, ha az italról, vagy a cigiről beszélek.
- Tudod, Jenna! Én nem gondoltam volna rólad. - Szólalt meg Zayn, miközben rágyújtott egy cigire. - Kérsz?
- Kösz, most nem. - Toltam el a kezét.
- Most? Azt ne mondd, hogy cigizel is! - Nevetett fel hangosan.
- Pedig de. Alkalmakkor, igen.
- Belevaló csaj vagy. - Kacsintott egyet Zayn.
Elindultam a kajapult felé, szemeztem egy darabig a chipsszel, de végül úgy döntöttem, hogy inkább kihagyom.
- Mi a baj? - Kérdezte Niall, amikor egy nagy marékkal vett a chipsből.
- Ha eszek belőle, akkor utána nem bírok leállni. Szóval, nem szabad chipset ennem.
- Fura egy csaj vagy te. - Tömte magába a kaját, majd odébb táncolt.
Eleanor Louis ölében ült, és Allevel társalogtak. Harry a rádiót kapcsolgatta, Liammel együtt. Zayn pedig az asztalnál ült.
- Mesélj! - Pattantam le mellé.
- Hm? - Nézett rám értetlenül.
- Ezt mind te ittad meg? Egyedül? - Bámultam rá kérdően, egy üres whiskey-s üveget tartva a kezemben.
- Ja. - Bólintott. - Összevesztünk Perrievel.
- Azért nem jött el?
- Igazából, igen.
- Sajnálom.
- Utálom, ha sajnálnak.
- Ez esetben, nem. - Mosolyogtam rá. Tetszett. Rossz volt őt szomorúnak látni. A mosolyát sokkal jobban szerettem. - De akkor ne vágj ilyen búbánatos képet. - Böktem őt vállon.
- Ahhoz még innom kéne. Sőt!
- Sőt?
- Betépnem.
- Hát gondoltam, hogy nem áll távol tőled a drog.
- Lerí rólam? - Nevetett.
- Egy kicsit. - Mosolyogtam válaszul.

Elég durva bulit csaptunk. Nem gondoltam volna. A zene ordított, és már nem hallottam a bal fülemre. A lányokkal táncoltunk hárman, amíg a srácok kajáltak és ittak. Én is lenyomtam egy kis pezsgőt, Eleanorral együtt. De egy kicsi sosem árt. Még Allet is rá lehetett bírni néhány kortyra.

Hallottam, hogy csengettek az ajtón. Nem figyeltem, hogy ki lehetett az. Csak azt láttam, hogy Harry nyitott ajtót. Meg valami női hangot hallottam, de nem törődtem vele. A nagy táncban viszont Louis leöntött engem egy kis pezsgővel.
- Nagyon sajnálom. - Kért bocsánatot vigyorogva.
- Louis Tomlinson! Ez szándékos volt. - Ordítottam vele. Mint valami óvodás gyerekek, elkezdtünk kergetőzni a lakásban. Egészen addig, amíg el nem kaptam, és ráugrottam a hátára. Ezzel elterülve a padlón.
- Oké-oké! Tényleg sajnálom. - Váltott komolyra. Leszálltam róla, aztán Liam útbaigazított Harry szobájába, mondván, hogy ő majd ad nekem váltóruhát.
- Nem szívesen maradnék vele kettesben. - Próbáltam maradásra bírni Liamet, de megcsörrent a telefonja, és bement a saját szobájába. Szuper!
Bekopogtam Harryhez, de nem jött válasz. Elég furcsa hangokat hallottam. Alig bírtam állni a lábamon, annyira remegtem. A kíváncsiságomnak köszönhetően benyitottam, halkan. Egy ismeretlen csajt láttam, amint éppen - fogalmazzunk úgy, hogy - nem sakkozott Harryvel. Gyorsan becsuktam az ajtót, és rohantam. Ahogy csak a lábam bírta. Nem akartam vissza menni a többiekhez, így hát beszaladtam az egyik szobába, és becsaptam annak ajtaját. Felsóhajtottam, mire valaki erőltetett köhögését hallottam a hátam mögül.
- Zayn! - Bámultam rá tátott szájjal. Egy száll boxerben állt ott előttem. Szépen kidolgozott testét stíröltem, ami feltűnt neki, és elvigyorodott.
- Adjak én neked másik ruhát? - Kérdezte. Én bólintottam. Aztán előhalászott egy kinyúlt, szürke pulóvert, és a kezembe adta. - Elfordulok, amíg átveszed.
Gyorsan ledobtam magamról a pólót, és felvettem a pulóvert. Többször is hátrapillantottam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy Zayn nem leskelődik. Egyszer sem kaptam kukkoláson, ami azt jelenti, hogy vagy nem leskelődött, vagy nagyon ügyesen játszott. Én az utóbbira szavazok.
- Oké, nézhetsz. - Fordultam meg ismét. Ekkor vettem csak észre a temérdek piát az ágyon. - Hát ezek? Csak nem egyedül akarod mindet meginni? - Nevettem.
- Csatlakozol? - Ejtett egy kaján vigyort.
- Persze. - Ugrottam az ágyra, és már el is kezdtem inni az egyik üvegből.

Fél órával később már állni sem bírtam.
- Pokolian részeg vagyok. - Vigyorogtam a mellettem fekvő fiúra.
- Nem vagy egyedül.
- Tudom. - Néztünk egymással farkasszemet. Nem tudtam, hogy mi fog következni. Csak sejtettem. És a gondolataim tettekké váltak. Zayn megcsókolt.
Engem akkor, ott nem érdekelt semmi. Visszacsókoltam. Vad és szenvedélyes csókokat váltottunk. Szép lassan megszabadítottam őt az ingétől, amit időközben felvett, ő pedig engem a pulóverétől.
- Várj! Ezt nem lenne szabad. - Löktem odébb magamtól. - Neked ott van Perrie!
- Most nem tudok józanul gondolkodni. - Csókolt meg ismét. Én pedig kibújtam ölelő karjaiból, és leültem a földre.
Néhány percig néma csendben ültem ott, majd visszakúsztam az ágyra, és hozzábújtam.
- Sajnálom. - Szólalt meg. - Nem kellett volna elvesztenem az eszem. Nekem fontos Perrie. De te elkábítasz.
Ekkor kopogtak az ajtón. Majd benyitottak. Mi, Zaynnel automatikusan szétszéledtünk, hogy egymástól távolabb legyünk.
- Harry. - Nyögtem ki nagy nehezen. Harry arcáról lefagyott a mosoly, és értetlenül nézett ránk. Majd hirtelen becsapta az ajtót, és elrohant.