3. I believe you

Pont akkor aludtam volna el, amikor már reggeledett.

- Szuper! - Reggelente mindig olyan harapós voltam, mert a pihe-puha ágyamban nem kellett foglalkoznom semmivel. Így hát természetes, hogy az alvás volt a kedvenc hobbim. Lementem a konyhába, és ittam egy tejeskávét.
- Jó reggelt Morci! - Köszönt nekem testvérem.
- Neked is. - Mosolyogtam rá. - Mi a mai program?
- Arra gondoltam, hogy áthívhatnánk a srácokat mára. Na, mit szólsz?
- Nem tudom. Nekem nincs kedvem bulizni.
- Nem bulizni! - Nevetett. - Hanem csak beszélgetni, társalogni egy kicsit. Meg lehetséges, hogy eszünkbe jutna valamilyen ötlet még a dalhoz.
- Jól van. Akkor hívd át őket! - Bólintottam beleegyezően.

Nagy nehezen elkészültem. Egy egyszerű összeállítás mellett döntöttem. Aztán minimális sminket kentem magamra, és vidáman lerohantam a nappaliba.

Lepattantam a kanapéra, és vártam, hogy a nővérem is letolja a seggét. Ha vendégeket vártunk, akkor általában a tükör előtt bámulta magát, és beszélt a tükörképéhez. Haha. Én mindig hallgatóztam, és kinevettem. Nem, mintha én nem szoktam volna beszélni a tükörképemhez, meg a posztereimhez és a képeimhez, és még ezer más élettelen dologhoz.

Igaz, hogy általában sok időt töltök a fürdőben, most mégis hamar elkészültem. A távirányítót nyomogattam, de semmi értelmes műsort nem adtak a tévében. Aztán Alle vágtatott le szélsebesen a lépcsőn, pont mikor csengettek.

- Na mi van Csipkerózsika? Válaszolt? - Kérdeztem tőle, de ő mit sem törődve velem az ajtóhoz futott.

- Sziasztok! - Köszönt az illetőknek. - Gyertek beljebb!

- Nagyon csinos vagy. - Bókolgatott neki Nialler. Hát igen. A halálfejes, kivágott póló nem sokat takart a hátából.

- Sziasztok! - Köszöntem nekik mosolyogva.

- Hali! - Intettek egyszerre.

- Harry hol van? - Néztem rájuk kérdően.

- Azt mondta, hogy neki még van egy kis dolga, de majd később ő is csatlakozik hozzánk. - Magyarázta Louis.

- Ohh, értem. - Feleltem.

Egy kicsit csalódott voltam. Alig vártam, hogy újra lássam, de természetesen ő megint késik. Mint általában mindenhonnan.

- Mi ez a finom illat? - Szippantott nagyokat Nialler a levegőből.

- Rendeltem csirkét a Nando's-ból. - Mondtam vigyorogva.

- Ohh, Istennő! - Jött oda hozzám és megpuszilt. Majd boldogan táncolt a konyhapulthoz.

- Mit szólnátok, ha ennénk? - Kérdezte Liam nevetve.

- Szerintem ez már eldőlt. - Támadta le Zayn Niallt. - Ne edd meg az összeset!

Nem is tudom, hogy minek mondható volt ez a kajálás. Én sosem kötöttem időhöz az evést. De azt hiszem talán ebéd volt. Igen. Finom ebéd!

Mindannyian a kanapén ücsörögtünk és beszélgettünk, amikor betoppant Harry.

- Hazza! - Ugrott a nyakába Zayn. - Hol voltál?

- Öhm, én csak vásároltam. - Hangján lehetett hallani, hogy hazudott. És ezt Liam is hamar észrevett.

- Persze már! Biztos megint azzal a titokzatos lánnyal volt találkozód.

- Sally a neve.

- Tudtam én! - Ugrott fel győzedelmesen Liam.

- Ha tudni akarod, akkor tényleg nála jártam. De előtte boltban voltam. Szóval nem hazudtam, csak nem mondtam el mindent.

- Aha. - Nézett rá gyanakvóan Louis. - És mikor fogod bemutatni őt nekünk?

- De hiszen mi nem is járunk!

- Aha, persze.

- Mondom, hogy nem! Ugyan, miért hazudnék?

- Én hiszek neked. - Szólaltam meg. Eddig csak figyelemmel kísértem a beszélgetésüket, de én komolyan hittem Harrynek. Ha ő azt mondja, hogy nem járnak, akkor biztosan igazat is mond.

- Köszönöm. - Nyögte ki. Hitetlenkedve nézett rám. Valószínűleg nem gondolta, hogy mindazok után, ami történt, majd melléállok. Lehet, hogy ez egy apróságnak tűnik, de nekem és neki ez sokat jelentett.